FőképAmikor az LP még nagyjából harminc centi átmérőjű bakelit (valójában: vinil) korongot jelentett, a rajongók milliói szinte kivétel nélkül mind a Machine Headet tekintették „a” Deep Purple lemeznek. Az igazi fanatikusok persze a teljességre, legalábbis a ritkaságok begyűjtésére is törekedtek, ennek az 1972-es albumnak azonban egyszerűen nem szabadott hiányoznia magára valamit is adó Deep Purple, sőt, általában véve bármely hard rock kedvelő kollekciójából.
 
Nem szabad csodálkozni e rendkívüli népszerűségen, hiszen amellett, hogy kifejezetten előremutató felfogásával ez a lemez szabta meg az irányt a későbbi kísérletezgetéshez, a Machine Headen hallható a zenekar mindenkori két legnagyobb slágere: a megszakításokkal bár, de évtizedeken át koncertkezdő „Highway Star”, no meg a ráadásszámként ugyanígy hosszú esztendőkön keresztül ezreket megénekeltető, a csillagok különösen szerencsés együttállásának köszönhetően himnikus dimenziókba emelkedett rock ballada, a „Smoke On The Water”.
 
Ugyanakkor e számok sikerének titkát keresve egészen különös felfedezésekre juthatunk. A „Smoke On The Water”, melynek összetéveszthetetlen riffjét szinte még az is ismeri, aki életében először nyúl gitárhoz, pontosan azért lehet ennyire hatásos, mert a rockban és metalban lényegében ismeretlen, a mór-spanyol zenében és a bluesban ellenben annál gyakrabban megtalálható fríg skálára épül, míg a „Highway Star” látszatra minimalista rock and rollját a két kiállás, különösen Blackmore kétszólamú, akkordbontásokat, skálákat, nyújtásokat és kromatikát bőségesen keverő szólója teszi feledhetetlenné. Ez utóbbi szintén a gitárosok, ám ebben az esetben inkább a profi státuszra aspiráló húrnyűvők kötelező gyakorlata lett.
 
A változást, az újítást elsősorban a „Maybe I’m A Leo” képviseli, melyben először hallható az együttesre – de meg globálisan a stílusra is – egy időben jellemzővé váló, funkys beütés, a Fender Rhodes elektromos zongorán előadott szóló pedig szintén szokatlannak hat az addig mindenekelőtt Hammondot használó Jon Lordtól. Valamelyest ezzel rokonítható a „Never Before” zongorás rock and rollja is, melynek hangszerelésében, különösen a bevezető motívumban ismételten a funk-rock elemeit fedezhetjük fel, kislemez változatának B-oldala, e slágernek szánt számtól szinte minden lehetséges módon elütő „When A Blind Man Cries” ugyanakkor a legszebb tradicionális lassú rock-balladák közé tartozik.
 
Lendülete, a rock and roll hagyományaival kevert klasszikus dallamvezetése, a torzítatlan basszusgitár kiállás, az absztrakt levezető gitárszóló és még sok egyéb különlegesség miatt a „Pictures Of Home” sokáig egyedül állt az együttes történetében, miközben a laza, játékos, tempós blues-rockjával a banda zenéjébe nem kevés humort csempésző „Lazy”, valamint a roppant egyszerű verzét és grandiózus refrént váltogató, ismételten rengeteg funkys elemmel kiegészített és Ian Paice zseniális dobolásával felturbózott „Space Truckin’ ” nem véletlenül váltak a koncertek kedvelt számává.
 
Kétségtelen, hogy a nagylemez slágerszámainak túljátszása hosszú távon nem feltétlenül használt a daloknak, hiszen ma már sokan inkább kikapcsolják a rádiót, ha megszólalnak a jellegzetes riffek, és valószínűleg maga az album sem kerül olyan sokszor elő meghallgatásra a gyűjteményből, mint az annak idején kevésbé meghatározó korongok, a Machine Head mégis kétségtelenül jelentős és még ma is minden pillanatában élvezhető lemez. Sőt, a hard rock klasszikusaival még csak most ismerkedőknek talán még a reveláció erejével hathat, hogy nem kizárólag a „Highway Star” és a „Smoke On The Water” jelenti a Deep Purple kimagasló teljesítményeit, hanem a maga nemében minden szám apró remekmű, utánozhatatlan, mesteri alkotás.
 
Az együttes tagjai:
Ritchie Blackmore – gitár
Ian Gillan – ének, szájharmonika
Roger Glover – basszusgitár
Jon Lord – billentyűs hangszerek
Ian Paice – dob, ütőhangszerek
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Highway Star
2. Maybe I’m A Leo
3. Pictures Of Home
4. Never Before
5. Smoke On The Water
6. Lazy
7. SpaceTruckin’
 
Diszkográfia:Shades Of Deep Purple (1968)
The Book Of Taliesyn (1968)
Deep Purple (1969)
Concerto For Group And Orchestra (1969) – koncert
Deep Purple In Rock (1970)
Fireball (1971)
Machine Head (1972)
Made In Japan (1972) koncert
Who Do We Think We Are (1973)
Burn (1974)
Stormbringer (1974)
Come Taste The Band (1975)
Made In Europe (1976) – koncert
Live In London (1982) – koncert
Perfect Strangers (1984)
The House Of Blue Light (1987)
Nobody’s Perfect (1988) – koncert
Slaves And Masters (1990)
The Battle Rages On… (1993)
Come Hell Or High Water (1994) – koncert
Purpendicular (1996)
Abandon (1998)
Live At The Royal Albert Hall (1999) – koncert
Bananas (2003)
Rapture Of The Deep (2005)
Very Best Of (2008)