Főkép

A rengeteg tagcserén átesett Deep Purple legsikeresebb felállásának eddig a Blackmore-Gillan-Glover-Lord-Paice kvintett bizonyult, jóllehet az első két említett muzsikus nyilvánvaló összeférhetetlensége sokszor megkeserítette a banda életét. Ötösük három alkalommal is összeállt, hogy a hard rock történetének néhány legkiemelkedőbb albumát vegyék mesterszalagra, de előbb öt, a második alkalommal két, végül pedig mindössze egyetlen lemez elkészültét követően szétváltak útjaik.

A Perfect Strangers a második „próbálkozás” első gyümölcse, és máig az együttes legegységesebb, legátgondoltabb anyaga - szöges ellentéte a végtelen változatosságában nagyszerű Fireballnak, mely sokak szerint a legtökéletesebben összeállított, felülmúlhatatlan anyag. Ám számomra kevés jobb, jellegzetesebb Purple-lemez létezik a Perfect Strangersnél.

Ennek oka mindenekelőtt a tagok egyéb próbálkozásaiban keresendő. Az 1974-es szakítás után Ritchie Blackmore a Rainbowval próbálkozott - nem kevés sikerrel - meghódítani az amerikai közönséget, és megtanulta a slágeresebb, mégis kemény, minden ízében elemi erejű rock nóták megírásának fortélyait. Ian Gillan egyrészt saját kísérletezgető, ugyanakkor iszonyúan homogén hangzásra képes bandájával tett le néhány emlékezetes alkotást a rockzene asztalára, másrészt a Black Sabbathtal készített egy furcsa, lenyűgöző albumot.

Jon Lord előbb a szimfonikus és a rockzene ötvözésére tett kísérleteit folytatta, majd Tony Ashtonnal és Ian Paice-szel a funky felé nyitott, végül pedig a volt Purple-énekes, David Coverdale Whitesnake nevű formációjához csatlakozott, és a banda hamarosan egy dobos csere után Ian Paice-szel kiegészülve készített el három remek albumot.

Vagyis mindegyikük új utakat keresett, mi több a rock élvonalába tartozó csapatokat erősített. A Perfect Strangers munkálataihoz - újra - összeállt ötös fogat tehát akár „supergroup”-nak is titulálható, és ez a lemezre felkerült számok minőségében is megmutatkozik.

Az album két „legerősebb” nótája az egymás ikertestvéreinek is tekinthető (eredetileg a vinillemez két oldalát indító) „Knocking At Your Back Door” és a „Perfect Strangers”. Az akkori budapesti koncert alkalmával a szó legszorosabb értelmében beleremegett a csarnok a dübörgő szintetizátor-nyitányba, és mindkét számot a jellegzetes basszusgitár-alap, és az egymást kiválóan kiegészítő gitár-, billentyűs és énekszólamok teszik tipikusan Deep Purple-ös darabbá.

Az „első oldal” további nótái a megszokott nívót képviselik, a második négy szám azonban a Purple valaha írt leghatásosabb dalai közé tartoznak. Az „A Gypsy1s Kiss” lendületes, játékos rock-and-rollját a cigányos átvezető téma és az akkoriban immár tíz éve nem hallott Lord-Blackmore szóló-felelgetés emeli ki daltársai közül, a „Wasted Sunsets” pedig a „When A Blind Man Cries” és a „Clearly Quite Absurd” mellett a legcsodálatosabb lassú Purple-nóták egyike (nem mellékesen, szívbemarkoló gitárszólóval teljessé téve). A „Hungry Daze” Lord szimfonikus korszakait idézi - igaz addigra a Rainbow-val Blackmore is próbálkozott hasonló hatásokkal.

Az egyetlen szám, mely kilóg a sorból, a bónuszként felkerült „Not Responsible”, mely erősen Rainbow-s futamaival némileg megbontja azt a hibátlan egységet, azt a szokatlan homogenitást, ami egyébként a lemez legfőbb erénye. Ennek ellenére nagyszerű kis szám ez a mini-opusz, és kár is lett volna kihagyni a CD-változatról, legfeljebb - a hibátlan összhatás érdekében - néha érdemes leállítani a zenét a nyolcadik nóta után.

Az együttes tagjai:
Ritchie Blackmore - gitár
Ian Gillan - ének
Roger Glover - basszusgitár
Jon Lord - orgona, billentyűs hangszerek
Ian Paice - dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Knocking At Your Back Door
2. Under The Gun
3. Nobody’s Home
4. Mean Streak
5. Perfect Strangers
6. A Gypsy’s Kiss
7. Wasted Sunsets
8. Hungry Daze

Bónuszszám
9. Not Responsible

Diszkográfia:

Shades Of Deep Purple (1968)
The Book Of Taliesyn (1968)
Deep Purple (1969)
Concerto For Group And Orchestra (1969) – koncert
Deep Purple In Rock (1970)
Fireball (1971)
Machine Head (1972)
Made In Japan (1972) – koncert
Who Do We Think We Are (1973)
Burn (1974)
Stormbringer (1974)
Come Taste The Band (1975)
Made In Europe (1976) – koncert
Live In London (1982) – koncert
Perfect Strangers (1984)
The House Of Blue Light (1987)
Nobody’s Perfect (1988) – koncert
Slaves And Masters (1990)
The Battle Rages On... (1993)
Come Hell Or High Water (1994) – koncert
Purpendicular (1996)
Abandon (1998)
Live At The Royal Albert Hall (1999) – koncert
Bananas (2003)
Rapture Of The Deep (2005)
Very Best Of (2008)

A Deep Purple hivatalos honlapja