FőképAz első rész kapcsán leírtak továbbra is megállják a helyüket, mivel még mindig szovjet háborús filmhez mérhető mennyiségű szereplő és harci eszköz sorjázik a regényben, sőt, új szál is belefonódik a történetbe, a Szabad Kapella mozgalom révén. Csak győzze az ember.

Aztán arra is rájöttem, hogy az olvasottak alapján igazából már nem is tudom, kinek van igaza ebben a háborúban.
Jó, persze nyilvánvalóan a Sun-Tzu Liao vezette Kapellán Konföderáció támadta meg a St. Ives Paktumot, de ez csupán megkésett válaszlépés volt az utóbbi elszakadására (eredetileg egybetartoztak).
Vagyis kapellán küzd kapellán ellen, ami bárhogyan is nézem, polgárháborúnak számít.

Ráadásul az egyre inkább elhúzódó harc, ami a szembenálló felek eltérő teljesítőképességű gazdasági hátterének köszönhetően a támadók mind nyilvánvalóbb fölényét eredményezi – szóval a tervezett határidőket régen túllépő vérontás egyre jobban eldurvítja a feleket.

Mintha a mechharcosok vezéreszméje, a civil lakosság és az infrastuktúra megóvása már nem számítana vezérlő szempontnak, helyét egyre inkább a minél nagyobb pusztítás-kegyetlenkedés veszi át.
Jellemző apróság, hogy Sun-Tzu birodalmában 1,5-3 percenként kivégeznek valakit a közrend és a lakosság lojalitásának fenntartása érdekében.

De amíg a gonoszként számon tartott Sun-Tzu markáns egyénisége vitathatatlanul uralja saját táborát, a másik oldalon a jók nem túl meggyőzőek.
Oké, értem én fásultságuk okát, mely szerint vesztésre állván nem sok mozgásterük marad (az örömködésről nem is beszélve), de valamiért nem sikerül kellőképpen kihangsúlyozni a morális hátteret, ami megfelelő alap lenne az olvasó szimpátiájának elnyerésére, így ennek hiányában azonosulásra sincs lehetőség.

A másik sirámom pedig a világban végbement technikai fejlődés, aminek eredményekén sorra jönnek ki az új mechtípusok, amit szegényes fantáziámnak köszönhetően nem tudok elképzelni (a webes kutatáshoz meg nincs kedvem).
Milyen jól vennék ki itt is magukat a régi kötetek végén függelékben elhelyezett, ábrával kiegészített mechleírások.

Azért a fentiek ellenére sem tartom rossz könyvnek a Harcmezőket, köszönhetően a harcleírásoknak és a kiábrándult háborús hangulat megteremtéséért. Ha ilyen a világ, akkor ilyen, hiába is szeretnék más, ezt kapom.

Eddig a Battletech sorozat alábbi könyveiről írtunk:
Kerenszkij vére trilógia
Michael A. Stackpole: Halálos örökség
Michael A. Stackpole: A vér szava
Michael A. Stackpole: Elveszett sors

Michael A. Stackpole: Farkastörvény
Michael A. Stackpole: Veszélyes feladat
Michael A. Stackpole: Született harcosok
Michael A. Stackpole: Sötét ármány

Jáde Főnix trilógia
Robert Thurston: A klán törvénye
Robert Thurston: Vérnév
Robert Thurston: Sólyomgárda

Harcos trilógia
Michael A. Stackpole: En Garde
Michael A. Stackpole: Riposte
Michael A. Stackpole: Coupé

A klánok alkonya sorozat
Blaine Lee Pardoe: A kivonulás útja
Michael A. Stackpole: Kényszerszövetség
Thomas S. Gressman: Vadászok
Robert Thurston: Szabadszülött
Thomas S. Gressman: Kard és tűz
Thomas S. Gressman: A háború árnyai
Michael A. Stackpole: A pusztítás hercege
Robert Thurston: A Sólyom felemelkedése

A Szürke Halál légió trilógia
William H. Keith, Jr: Mennydörgés
William H. Keith, Jr: Zsoldoscsillag
William H. Keith, Jr: A dicsőség ára

A Kapellán megoldás sorozat
Loren L. Coleman: A becsvágy hálójában
Loren L. Coleman: Harcmezők

Robert N. Charette: A határvidék farkasai
Donald G. Phillips: A csillagok ura
Loren L. Coleman: A győzelem illúziója
Blaine Lee Pardoe: Hősi nagyság
Loren L. Coleman: Gyulladáspont
Loren L. Coleman: Hazafiak és zsarnokok

A felsorolás nem minden esetben követi az időrendet.

A Kiadó oldala: Beholder Kiadó