Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Agatha Christie: Úti célja ismeretlen

Az olvasó időnként nem azt kapja, amit szeretne. Pontosan ez történt velem, amikor kézbe vettem ezt az Agatha Christie könyvet, mert igazából egy régisulis nyomozósdira vágytam, de a krimi királynője ezúttal a hidegháború idején játszódó kémtörténettel lepett meg. Az ilyen irányú próbálkozásairól korábban már elmondtam a véleményemet, ezért értékelés helyett azt mondom, hogy a Poirot regények nekem jobban tetszenek.
 
Persze ha őszinte vagyok (és mi más lehetnék), akkor készségesen beismerem: az Úti célja ismeretlen című kötet sem rossz, köszönhetően a bonyodalmak alapjául szolgáló, teljes mértékben csak az utolsó fejezetekben kifejtett alapötletnek. Ez ugyan a James Bond rajongók számára ismerős lehet, de ebben a változatban is jól mutat.
 
Mondjuk az is igaz, hogy ha választanom kellene a cselekmény és a főszereplő/főhősnő között, akkor bizony bajban lennék. Hilary Craven, a botcsinálta kém módfelett hasonlít A barna ruhás férfi ifjú leányzójára – mindketten függetlenek, a maguk módján csinosak, értelmesek, és bár egyedül is boldogulnak az életben, nem zavarják el a környezetükben felbukkanó férfiakat. Azt mindenesetre Hilary javára írom, hogy a történet végén nem csábul el, és nem ragad ott a kémek izgalmasnak tűnő világában – és részben ennek köszönhetően inkább rá szavazok a történet helyett.
 
Az mindenestre érződik a sztorin, hogy Christie nem rendelkezett elsőkézből származó információkkal (ellentétben mondjuk Ian Fleminggel), gondolok itt az elképzelt és ábrázolt angol titkosszolgálat működésére. Bár ha jobban belegondolok, akkor ez a sztori igazából nem kémkedésről, hanem nyomozásról szól. Vagy még inkább a kettő keverékéről. Mindazonáltal úgy vélem, az Úti célja ismeretlen nem tartozik a legjobb Christie művek közé, a befejezést például kicsit sutának tartom – nem véletlen, hogy nem készült belőle filmváltozat.
 
A teljesség kedvéért még annyit, hogy a könyv magyarul évekkel ezelőtt, más kiadónál már megjelent, azonban most új (az olvasottak alapján korrekt) fordításban élvezhetjük ezt az angolul 1954-ben megjelent kémregényt.
 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november


Galgóczi Tamás - 2012. január 15.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!