Főkép

2004-ig nem igazán volt átfogó kézikönyv, ami egyrészt összefoglalta volna a krimi királynőjéről fellelhető történetfoszlányokat, rendszerezte volna életét és munkásságát, emellett pedig ismertette volna Agatha Christie összes krimi témájú írását, az adott műre vonatkozó érdekességekkel egyetemben. Aztán megjelent a fiatal magyar művészházaspár, Hadnagy Róbert és Molnár Gabriella terjedelmes munkája, mellyel fejezetekre bontva, egyfajta lexikonként rendezve a tényeket segítettek eligazodni az impozáns életműben.
 
Közben teltek-múltak az évek, Christie krimijei újra és újra kiadásra kerültek, olykor új fordításban, megváltozott címmel (pl. a Mrs. McGinty meghalt, a Gyilkosság a golfpályán, és a Halloween és halál), valamint a filmes feldolgozások száma is gyarapodott (lásd a 2006-os tévéfilmet, melynek forrásműve A sittafordi rejtély, vagy a 2008-as Egy marék rozs adaptációt, illetve a Gyilkosság az Orient-expresszen 2011-es tévéfilm változatát), így a szerzők és a kiadó elérkezettnek látták az időt, hogy egy új, átdolgozott, aktualizált kötettel újra mentőövet dobjanak az Agatha Christie krimijeit kedvelő, azokért rajongó, remélhetőleg soha nem csappanó, inkább gyarapodó számú olvasóknak. Meg aztán az eltelt évek alatt egy újabb generáció jutott el abba a korba, ahol már nyugodt szívvel lehet lapozgatni Agatha Christie céltalan erőszaktól, trágárságtól és szexualitástól mentes fejtörőit, melyek nem csupán kortalanok (ezeket olvasva az ember egyfajta téren és időn kívüli, némileg idealizált világba csöppen), de egyedülállóak is a műfaj történetében.
 
Szóval a szerzőpáros segít eligazodni a terjedelmes életműben, vagy legalábbis legjobb tudásuk szerint kísérletet tesznek rá. Nem irigylem őket, hiszen annyi mindenre kellett odafigyelniük, annyi mindennek kellett utánajárniuk és/vagy utánanézniük, annyi információt kellett összefésülniük, hogy az szinte hihetetlen. Nem is értem, honnan volt erre idejük, energiájuk, de legfőképpen forrásuk. Hiszen annyi téves információ kering például a neten is, hogy az döbbenet. Persze akiknek az Agatha Christie iránti rajongása oly’ mértékű, mint az övék…
 
Mondjuk, vannak esetek, amikor az egyes tények a közölt formában kicsit félreérthetőnek tűnnek. Ilyen például a következő, ami a Mrs. McGinty meghalt (regény) cím alatt olvasható:
Első megjelenés Magyarországon: 1978 Magvető Könyvkiadó, Albatrosz Könyvek2
Fordította: Gálvölgyi Judit
Az oldal alján pedig a következő, ide vonatkozó jegyzet olvasható: 2 Csanády Katalin fordításában jelent meg, Mrs. McGinty halott címmel.
Szerintem joggal merül fel az egyszerű olvasóban a kérdés, hogy akkor mit is fordított Gálvölgyi Judit?
 
Ami viszont ennél is zavarba ejtőbb, az A titokzatos kék vonat (regény) címszó alatt olvasható.
Első megjelenés Magyarországon: 1 1986 Magvető Könyvkiadó, Albatrosz Könyvek
Fordította: Békés András
Az oldal alján pedig a következő, ide vonatkozó jegyzet olvasható: 1 A kék express címmel már 1933-ban megjelent a Palladis Kiadó Pengős Regények sorozatában, Fekete Oszkár fordításában.
Ebben az esetben pedig az merülhet fel az olvasóban, hogy miért nem a jegyzetben szereplő adatok szerepelnek az első megjelenésnél? Mert nem ugyanaz volt a cím?
 
Sokat segített volna, ha rögtön a könyv elején olvasható „Előszó”-ban kapunk némi útmutatást a felsorolt adatokat illetően. Akkor ugyanis egyértelmű lett volna, hogy a szerzők az első megjelenésnél az 1945 utáni kiadásokat vették alapul, és csak lábjegyzetben tüntetik fel, ha ’45 előtt már megjelent magyarul a könyv; a fordító esetében viszont épp ellenkezőleg, mindig a legutolsó általuk figyelembe vett kiadás fordítóját veszik alapul. Elismerem, ez így utólag teljesen logikus, bár a szépen felépített elmélet megdől a Ház a sziklán (regény) esetében, ahol az 1933-as kiadás a főbb adatok között, míg az 1997-es a lábjegyzetben szerepel.
 
Mielőtt bárki bármivel is megvádolna, szeretném leszögezni, hogy még véletlenül sem hibát kerestem, csupán logikát, ami alapján megpróbálhatom feldolgozni az olvasottakat, ami valljuk be, a téma komplexitását tekintve nem is olyan egyszerű feladat. Sőt, talán lehetetlen is. Éppen ezért nem is boncolgatom tovább az olvasottakat, hiszen sokkal inkább mélységes tisztelet és elismerés van bennem a művel kapcsolatban, mint bármi egyéb. Arról nem is beszélve, hogy mennyit segített az Agatha Christie krimikalauz a regények értelmezésében, értékelésében, hogy hány órát töltöttem a részletek olvasgatásával, olykor teljesen elmerülve a szövegben.
 
A könyv leghosszabb (19-587. oldalig), és egyben legtöbb információt tartalmazó része a „Krimik” című fejezet, amelyben a bűnügyi témájú regények alapinformációi (eredeti cím, első megjelenés Nagy-Britanniában, első megjelenés Magyarországon, fordító, illetve novella esetében a novelláskötet címe), egy rövid tartalmi ismertető, a főbb szereplők jellemzése, illetve a feldolgozások kaptak helyet, egyértelmű átirányítással az éppen aktuális „Színdarabok” és/vagy „Filmek” című fejezetekhez. Az „Arcképcsarnok”-ban a szerzők által legfontosabbnak ítélt szereplőkről készült festmények, illetve a szereplésükkel készült prózai művek (regények, novellák) felsorolása található. A „Kottamelléklet” számomra egy kicsit furcsa, hiszen nem tudom, mennyire érdekelhet bárkit a Christie-krimikben előforduló mondókák szövege és kottája, de tagadhatatlan, hogy különleges csemege, és bármikor jól jöhet, mint ahogy a „Műjegyzék” is, ami kronológiai sorrendben tartalmazza az életmű egyes darabjait, valamint a „Névmutató”, amiben minden, és mindenki helyet kapott, aki csak számít.
 
A Hadnagy Róbert és Molnár Gabriella által összeállított Agatha Christie krimikalauz nem csupán a rajongóknak jelenthet hosszú távú elfoglaltságot, illetve sok-sok felfedeznivalót, hanem azok számára is, akik inkább tudatosan szeretnék összeállítani saját, válogatott Christie-könyvtárukat.

Részlet a könyvből