Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Újabb Christie regény, ami újfent a korábban megszokott kereteket feszegeti, illetve nem is törődik azokkal, hanem teljesen új környezetbe vezeti az olvasót. Felejtsük el a belga magánzót, a falusi öregasszonyt – és úgy általában mindent, amit eddig láttunk a krimi királynőjétől.
 
A barna ruhás férfi ugyanis egyszerű kalandregény, némi szervezett bűnözéssel megfejelve. De ami még ennél is érdekesebb: főszereplője egy fiatal leányzó, aki nem törődik a társadalmi elvárásokkal (a könyv az 1920-as évek elején íródott, amikor teljesen más világ volt, mint manapság, és a férfiközpontú társadalom nem támogatta az ilyen törekvéseket), és joggal tekinthető a későbbi emancipált hölgyek előfutárának. Tény, az önállósodást családi háttere (édesapja halála, anyja korábban már elhunyt), no meg a rokonság tartózkodása teszi lehetővé. Nincs senki, aki lebeszélné a jövőt illető elképzeléseiről, melyeket olvasmányai – megannyi ponyva – alapján tervezget. Egy biztos: a tisztes polgári létnél többre, gyereknevelés helyett izgalomra, kalandra vágyik.
 
A legszebb az egészben az, hogy minden álma megvalósul – sőt jóval több is, mert a halálos fenyegetések, kínzás és az erőszakos úton történő kimúlás biztosan nem szerepelt ezek között. Mindenesetre a történet remek alkalom arra, hogy Christie beledolgozza személyes élményeit, amelyeket akkor szerzett, amikor pár évvel korábban első férjével világkörüli útra indult, s hajón tették meg az Anglia–Dél-Afrika közötti távot. Érződik is a leírásokon, hogy nem kitalált jelenetekről van szó, hanem valóságalappal rendelkezőkről (például a tengeribetegség), de ugyanezt éreztem a szereplőknél is, a főgonosz túlságosan élethű volt, s mint az AC krimikalauzból utólag kiderült, férje felettese volt az „eredeti”.
 
Christie minden elvárható kelléket felvonultat a történetben: gyémántok, szerelmi csalódás, titokzatos gyilkosság, árulás, lázadás, krokodilok – szóval minden adott egy izgalmas kalandregényhez, amiből természetesen nem hiányozhat a szerelmi szál sem.
 
Annak ellenére, hogy a könyv kimondottan szórakoztató és izgalmas, úgy vélem mindenki jobban járt Christie döntésével, miszerint inkább a krimikre koncentrált, és nem maradt meg a kalandregényeknél.
 
A magyar fordítás jó, egyetlen mondatnál csóváltam csak a fejemet: „Gondolom, a dekkel együtt a matrózok őket is leslaugozzák hajnali ötkor.” Itt nyilvánvalóan a fedélzet locsolócső és víz felhasználásával történő tisztításáról van szó – remélem a következő kiadásban már nem így szerepel majd. A múlt század harmincas éveiben lehetett ilyen magyarításokat olvasni (ebből a korból a pijama szó a kedvencem).
 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november


Galgóczi Tamás - 2011. október 6.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!