FőképGyakorlatilag az első oldal után elfogott az érzés, otthon vagyok ismét, a megszokott és szeretett, Ross Macdonald által teremtett világmindenségben, ahol ugyan süt a nap, de az emberek egy része ennek ellenére sötétben, jobb esetben az árnyékban botorkál.
 
Itt senki sem vesztegeti feleslegesen az idejét, így szerzőnk is hasonlóképpen jár el, kivált, ha a szereplők tömör jellemzéséről van szó. A történeket állandó főszereplője (Lew Archer) például így látja megbízóját: „Hullámos barna hajú, pocakos, nagydarab ember nyitott ajtót. Korához képest túlságosan is barna haját valószínűleg festette. Erős orra volt, gömbölyű álla, a szája afféle átmenet a kettő között. A hasára gombolt tweedzakón meglátszott, hogy import áru, búbánatos arckifejezése ezzel szemben garantáltan hazai termék volt.”

A mellékszereplőkre sem jut több idő: „A Champion ostrom nem fenyegette kapuját egy borostás állú öreg legény strázsálta fakult-barna egyenruhában. Fájós lábbal szelte át jöttömre a járdát. Cipőorra ki volt vágva, hogy elférjenek a tyúkszemei, s mikor megszólalt, a hang úgy szállt ki roskatag testéből, akár a tyúkszemek hallható jajpanasza.”
 
Ebben a minden melegségtől, napfénytől mentes környezetben kell felkutatnia hősünknek egy két hónappal korábban eltűnt leányzót, akit gazdag apukája (megbízó) csak most kezd el hiányolni. Az egyszerű ügy menet közben egyre bonyolultabbá válik, ráadásul minden érintett hazudik. Márpedig ez a fejlemény alapvetően hátráltatja Archer erőszak helyett kérdezősködésre épülő munkamódszerét.

Gondjai ezzel még nem érnek véget, mivel az sem tesz jót a törvény általi megítélésének, hogy hullák kísérik útját, miközben körbe-körbe autózik Kaliforniában. Vele együtt ugyan az olvasó is tudja, teljesen ártatlan a gyilkosságokban, azonban a törvény képviselőinek egyszerűbb egy idegenre kenni a bűnt, mintsem kideríteni az igazságot.
 
Ezért aztán nem csoda, ha némi megszállottsággal folytatja Archer a nyomozást, s ettől sem a fizikai bántalmazás, sem pedig az útjába kerülő szemre kívánatos, belülről viszont a céltalanságtól vagy a bűntudattól szenvedő hölgyek nem tudják eltéríteni.
 
S ezen a ponton válik nyilvánvalóvá, Macdonald mennyire nem törődik az olvasó alantas vágyaival. Ebben a regényben sincs szaftos lövöldözés, sikamlós erotika. Amit ezek helyett kapunk az valami más, egyfajta ponyvába oltott szépirodalom, melynek emléke évek múltán is megmarad. Ehhez természetesen igényes fordítás szükségeltetik. Ebből a szempontból Falvay Mihály munkája – dacára az eltelt évtizedeknek – jól teljesít, mivel visszaadja azt a borongósan komor hangulatot, ami nélkül nem lenne teljes egyetlen Ross Macdonald regény sem.
 
A regény majd harminc évvel korábban már megjelent a Magvető Könyvkiadó Albatrosz könyvek sorozatában, igaz, akkor még A Wycherly-nő volt a címe.
 
A Lew Archer-sorozat kötetei: Mozgó cél (The Moving Target) (1949)
Fulladásos halál (The Drowning Pool) (1950)
Ki így hal meg, ki úgy (The Way Some People Die) (1951)
A csontketrec (The Ivory Grin; vagy: Marked for Murder) (1952)
Áldozat kerestetik (Find a Victim) (1954)
A barbár part (The Barbarous Coast) (1956)
A fúriák (The Doomsters) (1958)
A Galton-ügy (The Galton Case) (1959)
A Wycherly család (The Wycherly Woman) (1961)
The Zebra-Striped Hearse (1962)
A másik férfi (The Chill) (1964)
A dollár túlsó oldalán (The Far Side of the Dollar) (1965)
Black Money (1966)
Mindenki ellenség (The Instant Enemy) (1968)
Búcsúpillantás (The Goodbye Look) (1969)
Eltűntnek nyilvánítva (The Underground Man) (1971)
Csipkerózsika (Sleeping Beauty) (1973)
A kék pöröly (The Blue Hammer) (1976)