Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Agatha Christie: És eljő a halál…

Ismét egy szokatlan Agatha Christie krimi került újrakiadásra. Az És eljő a halál… című kötetben nem régészek lapátolnak a piramisok árnyékában, hanem az éppen soros fáraó alattvalóinak kis csoportja éli hétköznapjait a Nílus partján – valamikor időszámításunk előtt kétezerben. Szó sincs dátumtévesztésről, valóban ebbe a régen volt korba helyezte Christie a cselekményt. Ami nem egyszerűen történelmi regény, hanem történelmi krimi, bűnnel és nyomozással a középpontban.

Saját bevallása szerint – amit „A szerző jegyzete” című bevezetésben részletez – az alapötletet három, az 1920-as évek elején, Luxor közelében kiásott papirusztekercs adta. Ez azonban önmagában kevésnek bizonyult, hiszen hiányzott mellőle a hitelességet adó részletesség. Ezt megteremteni nem is volt olyan egyszerű, elvégre ezúttal nem a XX. századi Angliát kellett háttérként bemutatni, hanem az Ókori Egyiptomot: mit ettek, mit viseltek, hol laktak, mivel szórakoztak, és a többi. A válaszadásban Stephen Glanville egyiptológus segített, aki egyébként is „bűnös” a regény létrejöttében, hiszen egy közös vacsora alkalmával arra biztatta az írónőt, következő művét ebbe a korba helyezze.

Christie szokás szerint alapos kutatómunkát végzett, főként, ha a korabeli tudományos ismerteket veszem alapul – ma már ennél jóval többet tudunk, lapozzunk csak bele bármelyik Christian Jacq könyvbe. Csupán két-három, számomra anakronisztikusnak tűnő kifejezést vagy utalást találtam a szövegben, egy alkalommal például törzsvásárlói kedvezményről beszélnek. Valamint mókás, hogy az időben később használatos görög elnevezésen emlegetik a városokat (Théba – Uaszet például). Menet közben egyébként gyakran volt olyan érzésem, hogy időtlen történetet olvasok. Ezek a családi viszonyok és belső feszültségek (kis modernizációval) bármely kedélyes angol faluban megállnák helyüket – főként, mivel már számos Christie krimiben olvastam hasonló megoldást (Paddington 16.50 például).

Ez persze nem csökkenti jelentősen a regény érdemeit. 1945-ös megjelenéséig valóban kevés történelmi detektívregény íródott, ez az irányzat csak később vált népszerűvé, napjaink szerzői közül talán Steven Saylor a legnépszerűbb.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november


Galgóczi Tamás - 2007. október 26.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!