Főkép

Utazni mindig egyfajta kaland, hiszen nem tudhatjuk, mi fog szemünk elé kerülni a következő sarkon. Új tájak, sosem látott emberek – hosszan sorolhatnám. De mi van akkor, ha az idilli környezetben egy cseppet sem illő emberölésnek leszünk szemtanúi? Mrs. McGillicuddy például teljesen kizökken a londoni bevásárlás okozta örömteli hangulatból, és azonmód értesíti a kalauzt a vonaton. Ugyanis a szeme láttára fojtottak meg egy utast a szomszéd vonaton, amely a váltók kiszámíthatatlan működésének eredményeként egy darabig a saját fülkéje mellett zakatolt. Szóval jelentette a látottakat a kalauznak, aki szemlátomást kétkedéssel fogadta az idős hölgy beszámolóját.

 

Itt álljunk meg egy rövid kitérő erejéig. Ezt a regény 1957-ben írta Agatha Christie, és a bevezetés filmszerűsége többek szerint egyáltalán nem véletlen, hanem utalás az 1945-ös Lady on a Train című filmre, amely hasonló szituációval kezdődik. A fekete-fehér film első tíz percének egzotikumát orosz narrációval fokozzuk:

 

 

Mindezek után térjünk vissza a regényhez. A hangzatos nevű Mrs. McGillicuddy a személyzet hitetlensége és az átéltek miatt érthető felindultsággal érkezik meg végül régi ismerőséhez, aki a bájos St. Mary Meadben lakik. Ismerős a hely? Nem véletlen, hiszen itt lakik az írónő legismertebb nőalakja, az idős Miss Marple. A vacsora elfogyasztása után megtárgyalják az eseményeket, és arra jutnak, hogy a másnapi újságok beszámolóiból majd megtudják a részleteket. Ám a másnapi sajtó egy sor erejéig sem említi a vonatbéli gyilkosságot. Hová lett a hulla? Ki volt a gyilkos?

 

Ezeket a kérdéseket nem szabad megválaszolatlanul hagyni, és Miss Marple pontosan az az asszonyság, aki határozott elképzelésekkel rendelkezik a válaszok beszerzéséről. Egészen véletlenül van egy elmélete a holttest fellelhetőségéről. Éveinek száma azonban már nem teszi lehetővé az izgalmasnak ígérkező kutatást, ezért kénytelen-kelletlen segítőt kerít maga mellé, aki hozzá hasonlóan okos és talpraesett. Választása Lucy Eyelesbarrow-ra esik, aki már többszörösen is kiérdemelte Anglia legkiválóbban képzett háztartási alkalmazottja címet. Valamint ezen kívül matematika diplomával is rendelkezik. Véleményem szerint ideális segéderő lehetne mindegyik Miss Marple-sztoriban, hiszen megvan benne mindaz a képesség, ami a titokban történő nyomozáshoz szükséges. Mindezeken felül tökéletes házvezetőnő, vagy nem is tudom minek nevezzem, de megvan az a képessége, hogy rendet teremtsen maga körül, elrendezze a dolgokat. Hiába minden pozitívum, ajánlólevél, sajnálatos módon az írónő másként gondolta, és ez az ígéretes mellékszereplő soha többé nem bukkan fel Miss Marple oldalán.

 

Ez a kissé szokatlan kettős vág bele a nyomtalanul eltűnt holttest felkutatásába és a rejtélyes gyilkosság felderítésébe. Ami azért is szokatlan, mert az Agatha Christie-krimikben általában tudjuk, ki az áldozat – itt meg ugye teljesen ismeretlen. A gyilkosról ellenben már ekkor tudjuk, hogy férfi – csak éppen túl sok férfi gyanúsított bukkan fel a történetben. Egy biztos, ezúttal sem jöttem rá, ki lehet a tettes. Már csak ezért is érdemes kézbe venni könyvet.

 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november