Főkép  Érdekes, hogy hiába hallottam már az új Ideas-album nyitányát (a „Kardok királyát” többször is, a „Főnix”-et talán csak a zenekar Within Temptation előtti fellépésén), mintha az Ébredés óta kicserélték volna a csapatot.
No persze valóban ki is cserélődött a gárda hozzávetőlegesen fele.
 
Egész pontosan visszatért egy régi gitáros, Preil Tibor, ezen kívül előbb – közvetlenül az előző lemez megjelenése után – a korábbi dobos hagyta el a gárdát, akinek helyére Takács Tamás szállt be, majd az együttesben meghatározó szerepet játszó Hamburger Ferenc távozott, akinek helyére a nála sokkal fiatalabb és klasszikus értelemben vett rock-metal orientáltságú Gallay Lajos érkezett.
 
A zenei arculatváltás hatása leginkább a „Főnix”-ben mutatkozik meg. A progresszív, sokszor meglepő összhangzatok és ritmusok helyett valami sokkal elemibbet, sokkalta szebbet, áradóbbat kapunk.
Az énekdallamot ugyan továbbra is izgalmassá teszi a késleltetés, a dob pedig gyönyörűen kemény alapot ad, valahogy mégis a finomság, a nagy ívű, már-már epikus építkezés dominál.
 
Jóllehet a „Csak emlékezz rá” egyértelműen progresszívebb hatást kelt a lemezt indító két számnál, progresszivitása inkább a Silent Force utáni Within Temptationére emlékeztet, mint a korábbi, elektronikusabb beütésű dalokéra.
És itt már egészen más a szöveg. Az avantgárd szimfonikus metalra olyannyira jellemző fantasy-témákat összehasonlíthatatlanul politikusabb, legalábbis mélyen a valóságban gyökerező kérdések váltják fel.
 
Az „Azt mondom nem!” ugyanezt a hangütést viszi tovább, a némileg visszafogottabb tempójú „Égjen még” azonban az új megközelítés ellenére is összetéveszthetetlen Ideas-szám.
Látszólagos egyszerűségében is roppant kemény, a dallam magával ragadó, és talán ebben a dalban hallani a leghosszabb instrumentális betétet, az azt lezáró gitárszóló pedig egyaránt méltó a műfajhoz és a megújult csapathoz.
 
Az album második felében a zárásig már nem ér minket különösebb meglepetés: az anyag alapvetően egységes.
Persze mondhatjuk azt, hogy az „Ébressz fel” poliritmiát alkalmazó kezdése és keleties témái új színnel gazdagítják a palettát, ám az igazán nagy dobásra egészen a „Csendes eső”-ig várni kell. (Kellemes várakozás ez, ehhez kétség sem férhet.)
 
Ám a „Csendes eső” totális váltást hoz a lemezen. A mindvégig lendületes számokat egyszerre csak egy torzítatlan gitárokkal, visszafogott tempóban indító dal váltja fel. A dallam és a szöveg tökéletes egységbe forr.
Utánozhatatlan szépségű, keserűen gyengéd rockhimnuszt kapunk, melynek erejét és hatását csak tovább fokozza a magyar változaton (az album ugyanis ismét magyar és angol nyelvű, kétlemezes kiadásban jelent meg) utolsóként szereplő „Hazám hazám”, Erkel Ferenc Bánk bánjának legismertebb áriája.
 
Úgy érzem, érdemes volt várni az Ideas új albumára, mert a lényegében hamvaiból feltámadt zenekar rendkívüli életerőről téve bizonyságot, még az eddigieknél is szebb és sikerültebb anyaggal lepett meg minket.
 
Az együttes tagjai:
Kun Anita – ének
Zelizi László – gitár
Preil Tibor – gitár
Takács Tamás – dob
Torma Mihály – basszusgitár
Gallay Lajos – billentyűk
 
Közreműködő:
Ficzek András (Dalriada) – ének
 
A lemezen elhangzó számok listája:
CD 1
1. Kardok királya
2. Főnix
3. Csak emlékezz rá
4. Azt mondom nem!
5. Égjen még
6. Szerelem
7. Soha ne hidd el
8. Te döntöd el!
9. Ébressz fel
10. Csendes eső
11. Hazám hazám!
 
CD 2
1. King Of Swords
2. Phoenix
3. Just Remember
4. I Say No
5. Burn On
6. Love
7. Never Believe
8. You Decide
9. Wake Me Up
10. Silent Rain
 
Diszkográfia:
Like A Forced Withering (demo - 1997)
Maze (1998)
Journey Around A Soul (2000)
New Dreams’ Cradle (2003)
Ébredés / Revival (2006)
Főnix / Phoenix (2008)