FőképRégóta sejthető, hogy a rock és metál frontján igazi áttörés semmiképp sem a „nagy öregektől”, sokkal inkább az úgynevezett második vonaltól várható. És valóban, egyre több ígéretes próbálkozást hallhatunk a feltörekvő underground bandáktól.

Közéjük tartozik az Ideas is, akiket korábban a Gothica fesztiválokon láttam-hallottam, és jóllehet, már ezeken a rendezvényeken is kellően felkészültnek, színvonalasnak tetszettek, arra, amit az Ébredés című albumukkal produkáltak, meg kell mondjam, még véletlenül sem számítottam.

Maga a zene valójában a modern, dallamos metál fősodrába sorolható - az erőteljes, virgázástól mentes, ugyanakkor sokszor iszonyúan gyors gitárok mellett karakteres billentyűsszólamok és női ének hallható.

Ami egyedivé teszi a produkciót az a hihetetlenül eltalált, tiszta hangzás, amelyhez hasonlót legfeljebb amerikai top-bandák, a műfaj szűkebb keretein belül pedig az osztrák Edenbridge képes előállítani; a végre nem kacagtatóan gyerekes, hanem valóban éretten, koncepciózusan használt szintetizátorok; és Kun Anita csodálatosan képzett hangja.

Mivel kevés a valóban operai kvalitásokkal rendelkező rockénekes, különösen pedig az ekképp jellemezhető metálénekesnő, Kun Anita mellé nehéz volt vele felérő partnereket találni. Az Ideas épp ezért beleesett a túl magasra tett mércével önmagának felállított csapdába.

Míg „Az operaház fantomja” női szólama csupán kevesekéhez hasonlítható finomsággal és műértő visszafogottsággal szólal meg, addig mind a magyar, mind az angol verzió férfi vendégénekese a túldramatizált - már-már szó szerint túllihegett - előadásmóddal igyekszik ellensúlyozni hangbéli adottságainak hiányán.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne tudnának énekelni, hisz mindketten elégszer bizonyítottak már, mindössze azt, hogy nem igazán alkalmasak egy képzett hangot igénylő musical értő és élvezetes megszólaltatásához.
És azt se feledjük, hogy a metálvilágból nem kisebb név, mint a szimfonikus opera-metál talán legnagyobb csillaga, a Nightwish is lemezre játszotta már a dalt, s utánuk mindenképp csak annak érdemes próbálkozni egy új feldolgozással, aki mindenben többet képes adni a finn hangmágusoknál.

Annál eredetibb és jobban eltalált viszont az „Angyal”, melyben a sötét zenéktől elvárható harmóniai feszültségek mellett az elképesztő tempójú verse-téma is telibe talál, s lévén, hogy itt senkinek sem kell „felnőnie” a banda énekesnőjéhez - a fiúk ellenben mind hibátlanul kezelik hangszereiket, tökéletesre sikerült szám.

Az, hogy az album két nyelven is elkészült, s alapjaiban dupla lemezként került kiadásra, hozzá is tesz, de el is vesz értékéből.
Jómagam mindenképp szerencsésebbnek tartom, ha az anyanyelv inkább egzotikumként jelenik meg egyes kiemelt számokban (a legtöbb nem angol banda, mint a Lacuna Coil, a Therion, vagy a Nightwish is ehhez tartja magát), ugyanakkor ebben a formában nem fosztatunk meg sem a magyar, sem az angol változat hiánytalan élvezetétől.

Az együttes tagjai:
Kun Anita - ének
Hamburger Ferenc - billentyű
Zelizi László - gitár
Torma Mihály - basszusgitár
Takács Tamás - dob

Közreműködők:
Békési László - dob
Kalapács József - ének
Andy B. Franck - ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Kegyetlen idők / Drastic Times
2. Új nap / New Day
3. A völgy / The Valley
4. Béke / Peace
5. Az operaház fantomja / Phantom Of The Opera
6. Ébredés / Revival
7. Túl az élet hajnalán / Beyond The Dawn Of Our Life
8. Angyal / Angel
9. Újra élni / Alive Again

Diszkográfia:
Like A Forced Withering (demo - 1997)
Maze (1998)
Journey Around A Soul (2000)
New Dreams’ Cradle (2003)
Ébredés / Revival (2006)
Főnix / Phoenix (2008)