Főkép Diana Krall, az alt hangú kanadai énekesnő és zongorista, aki kamaszkora óta rendszeresen fellép, aki jó néhány Grammy- és egyéb díj boldog tulajdonosa, eddig is jobbára azt a műfajt képviselte, amit smooth jazznek szokás nevezni. A smooth jazz valami olyasmi, amit a kávéházakban, éttermekben, mindenféle szalonokban, elegáns bevásárló központokban, háttérzeneként lehet hallani. Lágy, fülbemászó dallamok, ismert slágerek jazzesített feldolgozásai. Hiányzik belőle a jazz valódi szenvedélyessége és improvizatív jellege; a hard bop tüzessége, a free jazz szabadsága, a fúziós jazz kemény, rockos jellege; markánsabb, mint az R&B, de valamivel „homályosabb”, „füstösebb”, mint a soul; lágyabb, mint a funk, és sokkal modernebb, mint a blues.
 
Természetesen a smooth jazznek is vannak különböző fajtái, ágai, és minőség szerint is határozott kategóriákat lehet felállítani. A valódi mesterműveket (is) alkotó Pat Methenyt például nem igazán lehet összehasonlítani a „Bossa and…” című, brazilok által készített sorozattal, amelyben a Guns ’N Rosestól a Ramonesig, a Rolling Stonestól Bob Marley-ig több neves sztár dalait dolgozták fel bossás, lágy, háttérzenének szánt szösszenetekben. Dave Kozt például még véletlenül sem lehet összehasonlítani mondjuk Miles Davisszel, pedig mindketten trombitások, Ronny Jordant pedig John Coltrane-nel, pedig mindketten szaxofonosok, és a smooth jazzről sem lehet kijelenteni, hogy nem jó. Hiszen jó ez, csak számomra valahogy feminim műfaj.
 
Nagyon tetszik, amit Mary Fahl csinál és tetszenek Diana Krall felvételei is. Ám míg Mary Fahl szerintem a Pink Floyd Dark Side of the Moon-jának jazzesített feldolgozásával elért pályája csúcsára, vagy legalábbis annak közelébe, addig Diana Krall esetében mindig úgy éreztem, hogy az évek (és lemezek) múltával egyre jobb, folyamatosan csiszolódik, és minden egyes új lemeze olyan, mintha ez lenne az a bizonyos „nagy dobás”. Aztán a következő albumával újra megmutatja: mindig képes a továbblépésre, a minőség fokozására.
 
A Quiet Nights több szempontból is érdekes lemez. Ahhoz, hogy megállapíthassuk: valódi különlegességről van szó, elég, ha áttekintjük a közreműködők névsorát, pontosabban azt, hogy a közreműködők milyen hangszereken játszanak. Aztán, ha elkezdjük hallgatni, az első néhány másodperc után rájöhetünk, hogy ez a csúcspontja annak, amit smooth jazznek szokás nevezni. Az első dal, a „Where or When” már határozottan definiálja, mire számíthatunk. Ez a zene pontosan olyan, amilyennek a bárokban, csendes és romantikus éttermekben, az olyan „összebújós” helyeken szólni kell. Lágy, jelen van, alig észrevehetően, de mégis befolyásolja a tudatunkat és ami a legfontosabb, a hangulatunkat.
 
Amikor ilyen dalok simogatják az ember agyát/lelkét, hirtelen kedvünk szottyan ahhoz, hogy odabújjunk a partnerünkhöz, esetleg – ha merészebbek vagyunk – odabotorkáljunk a táncparkettre, és egymásra/egymásba borulós, lötyögős… bocsánat: szelíden ringatózós, alig mozgós táncba kezdjünk. Ezek a dalok megérintik az embert, de nem határozottan: hopp, mintha megsimogatott volna valami… vagy talán mégse? Jelen vannak, de még sincsenek ott, hatást gyakorolnak ránk, előcsalják belőlünk a szentimentalizmust, a nosztalgiát, a romantikát, meg az érzéseket. Ha pedig történetesen nem valami bárban, nem a párunkkal hallgatjuk őket, hanem odahaza, mondjuk este, egy-egy húzós nap után, akkor ezek a dalok képesek arra, hogy feloldják bennünk a felgyülemlett feszültséget, és képesek arra is, hogy álomba ringassanak bennünket.
 
A Quiet Nights anyaga éteri, lágy, puha és meleg, olyan, mint egy jó szagú takaró, amit az ember nagyon szívesen magára húz a hideg estéken; vagy olyan, mint az illatos nyáréjszaka, amikor a nappali forróság múltával, pár pohár bor után, kissé kóválygó fejjel bámuljuk a csillagokat, és beleszédülünk az égbolt mélységébe… Kellemes. Lágy. Megnyugtató. Légies. Puha. Nem közöl mély gondolatokat, nem a szabadságról, nem az ötletekről szól, hanem a nyugalomról. A maga nemében tökéletes.

(Aki élőben szeretné látni és hallani a művésznőt, az novemberben megteheti. Erről bővebben itt. - a szerk.)
 
Előadó:
Diana Krall – ének, zongora
 
Közreműködők:
Nico Carmine Abondolo – bőgő
Eun Mee Ahn – hegedű
Charlie Bisharat – hegedű
Caroline Campbell – hegedű
Darius Campo – hegedű
John Clayton – bőgő
Antony Cooke – cselló
Larry Corbett – cselló
Paulinho da Costa – ütőhangszerek
Mario de Leon – hegedű
Drew Dembowski – bőgő
Yue Deng – hegedű
Thomas Dienner – brácsa
Bruce Dukov – hegedű
Earl Dumler – oboa
David Ewart – hegedű
Marlo Fisher – brácsa
James Freebarin-Smith – cselló
Matt Funes – brácsa
Alan Grunfeld – hegedű
Jeff Hamilton – dob
Reggie Hamilton – bőgő
Trevor Handy – cselló
Peter Kent – hegedű
Steve Kujala – fuvola
Razdan Kuyumijian – hegedű
Janet Lakatos – brácsa
Timothy Landauer – cselló
Bill Lane – kürt
Liane Mautner – hegedű
Ed Meares – bőgő
Joe Meyer – kürt
Todd Miller – kürt
Dan Neufeld – brácsa
Helen Nightengale – hegedű
Claus Ogerman – karnagy
Sid Page – hegedű
Joel Pargman – hegedű
Katia Popov – hegedű
Barbara Porter – hegedű
Sue Raney – bőgő
Steve Richards – cselló
Gil Romero – hegedű
Geri Rotella – fuvola
David Shostac – fuvola
Dan Tobin Smith – cselló
Tereza Stanislav – hegedű
Rudy Stein – cselló
Marda Todd – brácsa
Rick Todd – kürt
Doug Tornquist – tuba
Cecilia Tsan – cselló
Mari Tsumura – hegedű
Josephina Vergara – hegedű
David F. Walther – brácsa
Brad Warnaar – kürt
Amy Wickman – hegedű
Anthony Wilson – gitár
Evan Wilson – brácsa
Robert Zimmitti – vibrafon
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Where or When
2. Too Marvelous for Words
3. I’ve Grown Accustomed to His Face
4. The Boy from Ipanema
5. Walk on By
6. You’re My Thrill
7. Este Seu Olhar
8. So Nice
9. Quiet Nights
10. Guess I’ll Hang My Tears Out to Dry
11. How Can You Mend a Broken Heart
12. Everytime We Say Goodbye
 
Diszkográfia:
Steppin’ Out (1993)
Only Trust Your Heart (1994)
All for You (1995)
Love Scenes (1997)
When I Look in Your Eyes (1998)
The Look of Love (2001)
Live in Paris (2002)
Heartdrops: Vince Benedetti Meets Diana Krall (2003)
One Night in Paris [live] (2003)
The Girl in the Other Room (2004)
Live at the Montreal Jazz Festival (2004) DVD
Christmas Songs (2005)
From This Moment On (2006)
The Very Best of (2007)
Quiet Nights (2009)