FőképSzerencsére úgy tűnik, időről időre felbukkannak olyan korszakalkotó zenekarok, akik képesek új ízt vinni a már-már tömegcikké silányult, futószalagról lekerült zenei életbe. Igaz, hogy általában sokat kell várni egy-egy ilyen csillag felbukkanására, de amikor végre szembesülhetünk vele, az élmény garantált.

Természetesen ahhoz mindig bátorság kell, hogy valaki esetenként a jól bevált utánzást, a jól ismert és már népszerű hangzást valami egészen ismeretlen újra cserélje, de úgy gondolom, ez kétség kívül egyfajta belső erő elementális megnyilvánulása, mely sokkal inkább az öntudatlan, mint a tudatos szférájába tartozik.

1995-ben, amikor a Rammstein kiadta első albumát (Herzeleid), bátran állíthatom, hogy valami ilyesmivel szembesülhettünk. Féktelen, csapongó, megzabolázhatatlan erő, mélyről jövő, már-már állatias érzelemvilággal, melyet még jobban előtérbe állítottak az anyanyelvük nyújtotta sajátosságok által.

Ezeknek a német embereknek sikerül a lélek rezdüléseinek olyan mélységeit is zenébe önteniük, melyet, azt hiszem, csak kevesen tudnak megvalósítani.
A bánat, a félelem, a féltékenység, a szerelem, az alázat vagy megaláztatás nyers, lecsupaszított, minden sallangtól megfosztott formájával szembesülhetünk, és ez a találkozás majdnem minden esetben megrázó, magával ragadó.
Talán ezt az érzelemvilágot egyértelműen az első albumba sikerült a leginkább belefoglalniuk. Mintha minden fájdalmukat ebbe a 11 számba akarták volna belesűríteni.

Hasonló mélységeket jár be 1997-es második (Sehnsucht) és 2001-es harmadik (Mutter) albumuk is, de ezeken már kétségtelenül kifinomultabb, letisztultabb zenét hallhatunk, természetesen úgy, hogy mindemellett megőrzik a már jól ismert hangzást, keménységet.
2004-ben kiadták Reise, Reise című albumukat, majd ezt követte szorosan utána 2005-ben a Rosenrot.

Mi az, amiben eltér ez a két album az előző háromtól? Miért van hiányérzetem, valahányszor meghallgatom ezeket a számokat?
Mert ezek a számok kétségtelenül jók. Nagyon jók. Csak valahogy nem olyan mélyek, nem olyan ütősek, hogy azonnal letaglózzák az embert, hogy utána jó ideig ne tudjon magához térni.

Talán a Reise, Reise albumot érheti kevesebb kritika. Mivel a zenekar kicsit változtatott hangzásvilágán – a szintetizátornak nagyobb szerep jut ezen a korongon – talán elsőre meghallgatva idegennek találhatjuk ezt az új kifejezésmódot, azonban többszöri meghallgatás után már az ellenkezőjét tapasztalhatjuk.
A számok nagyon jók, csak egyszerűen a zenei nyelv, melyen tolmácsolják őket más, mint az eddig megszokott.

Véleményem szerint a Rosenrot című albumba talán már jobban bele lehet kötni, ha egyáltalán a Rammsteinel szemben merhetünk kritikát gyakorolni. A Rosenrotot egyfajta kiegészítő albumnak szánták, hiszen erre a korongra azok a számok kerültek fel, melyek állításuk szerint lemaradtak az előzőről.
Természetesen itt is találunk kitűnő, kiemelkedően jó számokat, de sajnos több a már-már felejthető kategóriába sorolható alkotás. Esetleg ez az egymás után már-már meglepő gyorsasággal kiadott lemezeknek köszönhető…
Talán célszerűbb lett volna két smaragd helyett egy gyémánttal megörvendeztetniük minket.

Egy pillanatig sem szeretnék semmiféle negatívumot állítani a Rammstein zenéjével kapcsolatban. Az első albumuktól az utolsóig kiváló, amit csinálnak, megkérdőjelezhetetlenül kiemelkedő, sajátos fénylő csillag a zenei világban.
Én, mint elkötelezett rajongójuk, türelmetlenül várom a folytatást, hogy vajon mivel kényeztet el minket legközelebb, ez a 6 ragyogó, csiszolatlan gyémánt.

Az együttes tagjai:
Richard Z. Kruspe-Bernstein – gitár
Paul Landers – gitár
Till Lindemann – ének
Oliver „Ollie” Riedel – basszus
Christoph „Doom” Schneider – dob
Christian „Flake” Lorenz – billentyűk

Az albumon elhangzó számok listája:
1. Benzin
2. Mann Gegen Mann
3. Rosenrot
4. Spring
5. Wo Bist Du
6. Stirb Nicht Vor Mir (Don’t Die Before I Do)
7. Zerstören
8. Hilf Mir
9. Te Quiero Putai
10. Feuer Und Wasser
11. Ein Lied

Diszkográfia:
Herzeleid
Sehnsucht
Herzeleid (American Edition)
Live Aus Berlin
Mutter
Reise, Reise
Rosenrot (2005)
Liebe ist für alle da (2009)
Made in Germany 1995 – 2011 (2011)