FőképMi érdekes lehet két ember levelezésében, legyen szó két Nobel-díjas íróról akár? Végtére is személyes üzeneteket mindenekelőtt személyes céllal küldünk el barátainknak, kollégáinknak. Vagy tán mégsem így lenne?

Howard Philips Lovecraft kiterjedt levelezésének válogatásakor kellett rádöbbennem, hogy az írók, legyen szó kisebb vagy nagyobb kaliberű alkotóról, még akkor is egyfajta nagyközönség számára írnak, amikor legbizalmasabb közlendőiket vetik papírra.
Képtelenek másként fogalmazni, másként írni, hiszen az igazán jó könyvek, történetek ugyanígy egy elképzelt egyszemélyes közönség számára születnek.

Hatványozottan igaz ez egy olyan levélváltásra, amelyből két nagyformátumú alkotó előbb kissé távolságtartó, később egészen bizalmas kapcsolatát láthatjuk kibontakozni.
Külön szerencsének, vagy inkább balszerencsének tekinthetjük, hogy mindketten németajkúak egy olyan Németország kialakulásakor, mely egyiküket - a svájci állampolgár Hessét - megtűri, jogdíjait ugyanakkor visszatartja, a másikat pedig tiltja, amiért is Thomas Mann emigrálni kényszerül Amerikába.

Érdekes figyelemmel követni, ahogy Mann lobbizik a Svéd Akadémiánál, hogy nagyra becsült írótársa megkaphassa a legrangosabb, és nem kis összegű jutalommal együtt járó irodalmi kitüntetést.
Érdekes látni, ahogy Hesse egyre melegebb hangon, egyre elfogadóbban ír Mann műveiről, melyeket viszonylag fiatalon recenzált már.
Érdekes látni, ahogy mindketten kilépnek kissé szerepükből, amikor egymást kell méltatniuk évfordulók kapcsán, mégis megőriznek valamit abból a bizalmas baráti hangnemből, ami magánlevelezésüket is jellemzi.

És érdekes maguktól a szerzőktől bizonyosságot nyerni arra, hogy a rendszeres kapcsolat olyféle lelki azonosuláshoz, de legalábbis hasonuláshoz vezetett, melynek végeredményeként tematikus párhuzamokat is felfedezhetni a késői nagy művek között.
Mann ugyanis, aki már a Demian kiadása előtt felfigyelt svájci írótársa különleges kvalitásaira, igencsak nagyra értékelte Hesse főműnek szánt Üveggyöngyjátékát, mi több, ihletet is merített belőle.
Hesse ugyanakkor meglátta Mannban a költőt, a prózájában is érzékeny lélekbúvárt.

Hermann Hesse és Thomas Mann levelezését nem feltétlenül kell egy szuszra elolvasni, de érdemes. Így sűrítettebb formában tárulhat fel előttünk két életpálya, két sok tekintetben megkeseredett, mégis hiánytalanul kiteljesedett művész egyénisége és barátsága.
Aki kedveli bármelyikük írásait, sokat hozzátehet a benne kialakult művészképhez, első kézből szerezhet bizonyosságot lappangó sejtésekre, megérzésekre.

A kötet így rendkívül hasznos és informatív kiegészítője és kiteljesítője a Hesse-életmű sorozatnak, miközben Thomas Mannt is megszerettetheti azzal, aki esetleg eddig visszariadt a német szerző vaskos köteteitől.

A Cartaphilus Kiadó Hesse-életműsorozatában eddig megjelent kötetek:Peter Camenzind
Rosshalde
Knulp
Gyermeklélek - Klein és Wagner - Klingsor utolsó nyara
Gertrud
Kerék alatt
A fürdővendég - Nürnbergi utazás
Pillantás a káoszba (tanulmányok)
A pusztai farkas
Assisi Szent Ferenc gyermekkorából (legendák)
Narziss és Goldmund
A varázsló gyermekkora (mesék)
A márványmalom (Válogatott elbeszélések I.)
Az üveggyöngyjáték
Csodálatos ifjúság (Válogatott elbeszélések II.)
Napkeleti utazás
Az álmok háza (Válogatott elbeszélések III.)
Sziddhárta
Demian
„Kedves és tisztelt barátom” – Hermann Hesse és Thomas Mann levelezése

Hermann Hesse életrajz
Thomas Mann életrajz