FőképKedvenc évszakom az ősz. Ezért aztán egy „Örökké ősz” című lemez nem hiányozhat a kollekciómból, pláne hogy mindez Lake of Tears nevéhez fűződik. A svéd együttes negyedik, egyben legkiemelkedőbb lemeze még 1999-ben jelent meg. Sem előtte, sem azóta nem sikerült felülmúlniuk.

Talán a második, Headstones című korongjuk áll zeneileg és hangulatilag legközelebb ehhez a produktumhoz, ami hasonlóan komor és sötét.
De a Forever Autumn már jóval kiforrottabb, higgadtabb, ráadásul teljesen kiemelkedik a többi munkájuk közül, mert a hasonlóságok ellenére valami egészen mást, sokkal több érzelmet rejt a felszín alatt. Zsenialitása könnyedségében, egyszerűségében rejlik.

Érdekes, hogy a többi lemezük mennyire eltér ettől. Azok legtöbbször felszabadultabbak, hangulatuk inkább keserédes, mint szomorú, és van bennük némi popularitás is, míg itt igazán hűek nevükhöz, és minden dalt átjár valamilyen szintű mélabú.

A dalokat a hangulat, és maga az ősz, mint azok témája köti össze, ezen túl pedig valóban mintha egy teljes őszi évszakot festene le elejétől a végéig, de olyan megdöbbentően valóságszerűen, hogy a hallgatót szinte belevarázsolja ebbe a természeti csodába.

Már a borító is gyönyörű, és abszolút illik a belső tartalomhoz. Gyönyörű színeivel és a belső borítón látható két alakkal a természet szépségét és kettőségét is szimbolizálhatja.
Maga a booklet is megkülönbözteti a többi lemeztől, hiszen amíg azokon általában valamilyen sötét, vagy fantasy témájú festmény szerepel, itt ezt egy fotóval oldották meg, ami még inkább természetessé és evilágivá teszi az összképet.

A zenével kapcsolatban is felfedezhető ez a kontraszt, hiszen amíg máshol ismeretlen és varázsos tájakra kalauzolnak minket, itt természetes közegben találjuk magunkat, ami nem kevésbé elragadó.

A lemez egy kellemes kis őszi esővel kezdődik, mintha pont a nyár végén csatlakoznánk be a történetbe.
A „So Fell Autumn Rain” a legpozitívabb csengésű dal, egy lendületes-kedves kis felvezetés, ami rögtön megragadja az embert és elindítja ezen a csodálatos utazáson.
A frissítő eső elmúltával kissé elkomorodik a hangulat, a visszafogottan szép „Hold On Tight” és a „Forever Autumn” című szerzemények az őszi természet szépségét hivatottak bemutatni.

Számomra ez a két dal a lemez legjobb része, annyira finoman és szépen játszanak itt, hogy teljesen átérezhető az a csoda, ami a haldokló természet szépségében rejlik, mintha magunk is egy szép őszi erdei sétán lennénk.
A színek, illatok és érzések széles palettáját a változatos hangszerek és hangzások vegyítésével jelenítik meg: az akusztikus gitár lágy hangjaival, a fájdalmasan szép, elmúlást felidéző szólóval, a cselló szomorú témájával, a billentyűs aláfestéssel és a szívbe markoló énekkel.

A melankóliának a „Pagan Wish” vet véget átmenetileg, ami kissé rock’n’rollosra sikeredett a retrós gitárjátékkal és meseszerű hangulatával. Nagy ívű refrénjével akár még slágeresnek is nevezhető, könnyen megkapó mű.
Az ezt követő „Otherwheres” megint egy nyugodt, zongorás, instrumentális szerzemény, ami szintén nagyon szép, újra megjelenik az eső, majd a természet hangjai is megelevenednek. Játékosságával visszavezet a múltba, a gyerekkor felhőtlen, gondoktól mentes világába.

Szövegével ellentétben hasonlóan bohókás a fuvolát is felvonultató „The Homecoming”, ami épp ezért különleges.
A „Come Night I Reign” és a „DemonYou/Lily Anne” címek egy-egy könnyed kis lebegést takarnak. Utóbbiban talán az előző lemezről ismert „Lady Rosenred” köszön vissza, csak itt a női metaforát megtestesítő Lily Anne tündér helyett már démon képében csábít el minket.

A záró „To Blossom Blue” a leginkább melankolikus tétel, itt már a tél felé közelítünk, lassan mintha álomba merítene és a megnyugvás felé hajtana a zene, majd végül a cselló szomorú dallamával, és a tűz pattogásával elköszön halkan.

Minden hangjában és percében tökéletes ez a lemez. Ritka az olyan, hogy egy alkotás akkora katarzist tudjon nyújtani hallgatójának, hogy az szinte már fizikai élménnyel párosul. És persze a dalok szövegei is nagyon költőiek, önmagukban csodaszép versként is megállnák helyüket.

Egy jó kis utazáshoz, sétához, kikapacsolódáshoz, vagy kellemes lazításhoz remek társ lehet a Forever Autumn. Annak örülnék, ha a Lake of Tears ezen a vonalon folytatná pályafutását, mert szerintem az azóta elkészült műveikhez képest ez jobban illett hozzájuk.

Az együttes tagjai:
Daniel Brennare - énekes, gitáros
Mikael Larsson - basszusgitáros
Johan Oudhuis - dobos
Christian Saarinen – billentyűs

A lemezen elhangzó számok listája:
1. So Fell Autumn Rain
2. Hold On Tight
3. Forever Autumn
4. Pagan Wish
5. Otherwheres
6. The Homecoming
7. Come Night I Reign
8. Demon You/Lily Anne
9. To Blossom Blue

Diszkográfia:
A Greater Art (1994)
Headstones (1995)
A Crimson Cosmos (1997)
Forever Autumn (1999)
The Neonai (2002)
Black Brick Road (2004)
Moons and Mushrooms (2007)
Illwill (2011)