FőképDonald Byrd Peppers Adamsszel készített pár közös albuma nem véletlenül lett legendás már a megjelenése idejében. Ritkán egészítette ki egymást ilyen kiválóan két fúvós, mint ők.
Az 1961-es Royal Flush mindkét zenészt csúcsformában találja. Byrd háta mögött bő húsz album és jó pár nagyon sikeres európai koncertturné állt, amikor elkészítette a Royal Flusht.

Byrd a nagy hard bop trombitás triumvirátus közül talán a legkönnyebben befogadható muzsikus volt. Természetesen nem állt távol tőle a kísérletezés, ami hol jobban (Free Form, Kofi), hol rosszabbul (Caricatures, Donald Byrd and 125th St, NYC) sikerült, de ezen az albumon megtalálta a középutat az innováció és a hagyomány között.

Az album egy középtempójú blues-zal indul. Byrd és Adams istenien fújnak uniszónóban, hogy aztán belevágjanak, majd megint visszafogják magukat. A remek dinamika létrehozásában természetesen nem kis szerepe van a dobos Billy Higginsnek és a bőgős Butch Warrennek.
Byrd légies könnyedséggel fúj, mégis érezni lehet rajta, hogy szétveti az energia. Alig díszítve vezeti fel a fődallamot, hogy aztán Adams vegye át a szót, és kezdje csavarni a főtémát.

A hard bophoz elengedhetetlen pulzálást egy fiatal zongorista biztosítja, Herbie Hancock néven. Egyik első lemezfelvétele ez Hancocknak, aki alig pár év múlva eladdig teljesen ismeretlen utakra vitte a jazzt, és inspirálta hallgatók és zenészek millióit a Blue Note-nál megjelent albumaival.
Byrd egyébként Hancock egyik szerzeményével zárja az albumot. A „Requiem” nyilvánvalóan mutatja, hogy a korszak meghatározó zongoristája bukkant fel.
Páratlan harmóniagazdagság, magával ragadó szvingelés jellemzi a dalt, amelyben Butch Warren még a vonót is előkapja a bőgőjéhez. De ahogy Byrd és Adams együtt fújnak, az szimplán káprázatos.

Byrd saját dalai sem maradnak el Hancock szerzeménye mellett, aki egy kicsit elkezdi tologatni, feszegetni a hard bop határait a visszafogott modalitással, egészen trükkös ritmusával, és szokatlan dinamikájával.
Játéka emellett természetesen hibátlan, szinte hihetetlen, hogy alig huszonegy éves a zongorista, aki előtt a jazz egyik legfényesebb karrierje áll. Byrd félelmetes tudása mellett mindenképpen kalapot kell emelni Pepper Adams előtt.

A baritonos egyike volt azon nagyon kevés fehér zenészeknek, akik be tudtak jutni a kor legprogresszívebb kiadójához, igaz ő csak kísérőzenészként.
Kivételes párost alkot Byrddel, ami nem csoda, hisz Adams elméleti és technikai tudása a legnagyobbak közé emeli őt. Roppant férfias, erőteljes sounddal rendelkezik, a humora pedig összetéveszthetetlen.
Mintha nem is ugyanazon a hangszeren játszana, mint a nála sokkal népszerűbb – és populárisabb zenét játszó – Gerry Mulligan. Byrd és Adams összjátéka annyira megfogta a Blue Note vezetőit, hogy Byrd több lemezéhez is szerződtették a szaxofonost, így nem egyszeri csodáról van szó.

A Royal Flush rövid és nagyszerű összegzése a fordulóponthoz érkezett kornak. A bebop már szinte a múlté, helyére lép a körülbelül hat-hét évig egyeduralkodó hard bop, amely – nyugodtan állíthatom – egybeforrt Byrd nevével.
És a trombitás még az útja elején volt, az életmű legmaradandóbb darabjai egy kicsit odébb vannak.

A Royal Flush nemcsak az ő karrierjének, hanem a Blue Note lemezkiadónak is egyik legremekebb darabja, amely hihetetlen módon ma is annyira friss és élvezetes, mint megjelenésekor.
Ebben persze szerepe volt Rudy van Geldernek, a lemeztársaság hangmérnökének, aki korát messze megelőzve alkotott olyan tökéletes, azonnal felismerhető soundot, ami még mai is viszonyítási alap.

Nem véletlen, hogy a Blue Note katalógusának legkiválóbb darabjai most az ő újrakeverésében látnak napvilágot, amiért nem lehetünk elég hálásak a lemeztársaság kiadványait gondozó EMI-nak. Arról nem is beszélve, hogy a makulátlan hangzás mellett bónusz felvételek is jutnak szinte minden egyes lemezre.

Közreműködők:
Donald Byrd – trombita
Pepper Adams – baritonszaxofon
Butch Warren – basszus
Billy Higgins – dob
Herbie Hancock – zongora

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hush
2. I`m A Fool to Want You
3. Jorgie`s
4. Shangri-La
5. 6M`s
6. Requiem

Diszkográfia:
First Flight: Yusef Lateef with Donald Byrd (1955)
Long Green (1955)
Byrd`s Word (1955)
Two Trumpets (1956)
September Afternoon (1956)
The Jazz Message Of... (1956)
Modern Jazz Perspective (Jazz Lab, Vol. 2) (1957)
Jazz Lab (1957)
Star Eyes (1957)
Three Trumpets (1958)
Jazz in Paris: Byrd in Paris (1958 – élő)
Jazz in Paris: Donald Byrd Quintet Parisian Thoroughfare (1958 – élő)
Off to the Races (1958)
Byrd in Hand (1959)
Fuego (1959)
Byrd in Flight (1960)
Donald Byrd at the Half Note Cafe, Vol.1 (1960 – élő)
Donald Byrd at the Half Note Cafe, Vol.1-2 (1960 – élő)
Donald Byrd at the Half Note Cafe, Vol. 2 (1960 – élő)
Motor City Scene (1960)
Stardust (1960)
Chant (1961)
The Cat Walk (1961)
Royal Flush (1961)
Free Form (1961)
Groovin` for Nat (1962)
A New Perspective (1963)
Up with Donald Byrd (1964)
I`m Tryin` to Get Home (1964)
Mustang! (1966)
Blackjack (1955)
Slow Drag (1955)
The Creeper (1967)
Fancy Free (1969)
Kofi (1969)
Electric Byrd (1970)
Ethiopian Knights (1971)
Black Byrd (1972)
Street Lady (1973)
Stepping into Tomorrow (1974)
Places and Spaces (1975)
Caricatures (1976)
Thank You...For F.U.M.L. (Funking Up My Life) (1978)
Donald Byrd and125th St, NYC (1981)
Words, Sounds, Colors and Shapes (1983)
Harlem Blues (1987)
Getting Down to Business (1989)
A City Called Heaven (1991)
Touchstone (2000)
The Transition Sessions (2002)
At the Half Note Cafe, Vol.1 (2003 – élő)
At the Half Note Cafe, Vol. 2 (2003 – élő)
Out of This World (2003)
At the Half Note Cafe, Vol.1-2 [Bonus Tracks] (2004 – élő)
In a Soulful Mood Music Club (2005)
With Strings [Bonus Tracks] (2006)