Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2017-ben?

Könyvet ajándékozni szerintem remek móka (hát még kapni!). De vajon milyen könyvet vegyen az ember, hogyan tudjuk a legjobban eltalálni a másik ízlését? Olyat adjunk inkább, amiért mi rajonganánk? Vagy inkább valami biztosra kell menni, hiszen a Háború és béke mindenkinek a polcán kötelező kellék? Mivel a könyvesboltok polcain is az újdonságokat lehet a legbiztosabban megtalálni, különösen nem egyszerű a választás, hiszen ezekből még mi sem olvastunk túl sokat. Keressük a legnagyobb hírverést kapó műveket? Válogassunk azok közül, amik legalább műfajukban közel állnak ahhoz, akinek vesszük? Esetleg próbáljuk „nevelni” olyan alkotásokkal, amiket el „kell” olvasnia?

 

Évről évre, a karácsony előtti hajrában arra kérjük a szerkesztőség tagjait, hogy nevezzenek meg egy-egy nemrég megjelent könyvet, amit valamilyen indoknál fogva fontosnak, érdekesnek tartanak, vagy amit egyszerűen csak nagyon várnak. Örülök annak, hogy ennyire sokoldalúak és ennyire különbözőek vagyunk a szerkesztőségben, történetesen ugyanis idén is nagyon sokszínű válogatás jött össze – képregénytől szépirodalmon át sci-fiig minden előfordul. Bízok benne, hátha ezzel megkönnyíthetjük az utolsó pillanatos vásárlást.

 

 

 

Baranyi Katalin

 

Korcsmáros Pál – Cs. Horváth Tibor: Spartacus

(Képes)

 

Karácsonyra sok jó könyv jelenik meg: regények, novelláskötetek, történelmi életrajzok (mint Orczy Emma bárónő Revans Párizsban, Nictzin Dyalhis A zafír szirén és a boszorkányok történetei vagy Helen Rappaport A négy nővér című kötete). Ha viszont csak egyetlen nagyon várt művet lehet megnevezni, az számomra idén a Spartacus. A Képes Kiadó jóvoltából most felújítva megjelentetett képregényt a legendás tehetségű Korcsmáros Pál rajzolta Cs. Horváth Tibor szövegére, még 1961-ben. A lázadó rabszolgavezér örök történetét azonban olyan klasszikus módon sikerült adaptálnia, amely a mai olvasóknak és lapozgatóknak is igazi élvezetet nyújthat. A könyvvel pedig folytatódik Az irodalom klasszikusai képregénysorozat is: alig várom az újabb köteteket.

 

 

 

 

 

Dr. Benkő Marianna

 

Dan Simmons: Olümposz

(Agave)

 

Két évet, két gyötredelmesen hosszú évet kellett várni a nagyszerű Ílion folytatására. Két éve bőszen zengtem dicséretét a duológia első részének, és már alig várom, hogy olvashassam a befejező kötetet, ami kicsivel karácsony előtt a boltokba érkezett, ezért aztán ideális is a fa alá. Simmons a nagynevű elődök, Shakespeare, Proust és persze Homérosz munkáit felhasználva alkotta meg sajátos Iliász feldolgozását, amivel nem csak szórakoztatott bennünket, de az emberi felfedezőkedvet és kíváncsiságot is górcső alá vette. Alig várom, hogy a moravecek, kalibánok és szkholiaszták kalandjainak folytatását olvashassam.

 

 

 

 

Galgóczi Tamás

 

Alejandro Jodorowsky – Jean Giraud Mœbius: Incal 1. rész – A sötét Incal

(Pesti Könyv)

 

Ez az év bővelkedett képregényes csemegékben – Usagi 16., Violátor – de az egyik legígéretesebb megjelenés az év végére maradt. Mondjuk nem mai darab, de Mœbius rajzai időtállóak, kis túlzással szöveg nélkül is megállják a helyüket, és részletességük miatt minden esetben alaposabb tanulmányozást igényelnek. Ez még nem minden, hiszen a történetet jegyző Jodorowsky olyan sci-fit írt, ami egyszerre szolgált alapul másoknak, miközben az Incal is nyilvánvalóan másoktól „kölcsönöz”. Ez így együtt egy bámulatos, 300 oldalas képregény, amelynek decemberben jelenik meg az első része magyarul (a sorozat hat kötetes lesz).

 

 

Kovács Tímea

 

Margaret Atwood: Alias Grace

(Jelenkor)

 

Margaret Atwood napjaink egyik legfontosabb szerzője, akinek sajnálatos módon eddig mostoha sors jutott a magyar könyvkiadásban – ami már csak azért is fájó, mert túl azon, hogy minden könyve rendkívül szórakoztató és igényes olvasmány, mind gyökeresen más. Az Alias Grace például hömpölygő, viktoriánus nagyregényeket idéző, ugyanakkor kézimunka-finomsággal szőtt, nőies, légies pszichológiai esettanulmány egy feltételezett gyilkosról – miközben alapos és kritikus kor- és kórkép a tizenkilencedik század második felének igazságszolgáltatásáról, nőhelyzetéről, társadalmi különbségeiről, úttörő pszichológiai irányzatairól és spiritiszta vadhajtásairól. Grace Marks, a tizenhat évesen gyilkossággal vádolt cselédlány története az év egyik legjobb és legfontosabb könyve – nem lehetünk elég hálásak azért, hogy Atwood műveiből hirtelenjében két sikeres sorozat is készült, és ez ráirányította a hazai kiadók figyelmét is. Ott a helye minden irodalomrajongó polcán.

 

 

 

 

Lipka Bori

 

Venko Andonovszki: Boszorkány

(Napkút)

 

Több okból is rendkívül kíváncsi vagyok erre a könyvre. Az egyik ok, bevallom, hogy még sosem olvastam macedón szerző művét. Egy másik ok, hogy mostanában nagyon kevés zsáneren meg szakirodalmon kívüli könyvet vettem a kezembe, és vágyom egy kicsit a változatosságra. A harmadik ok pedig szintén meglehetősen prózai: vonzódóm mindenhez, ami Balkán, márpedig ez a könyv megkapta a Balcanica Awardot, amit még úgy se tudok figyelmen kívül hagyni, hogy a díjak a legtöbb esetben hidegen hagynak. Negyedszer pedig: beleolvastam a fülszövegbe, és egyszerűen beszippantott. Mindenféle promóció nélkül, teljesen magától ritkán kelti fel ennyire az érdeklődésemet egy könyv, úgyhogy kíváncsian várom, hogy nekikezdhessek!

 

Markovics Botond

 

Dan Simmons: Olümposz

(Agave)

 

Meglepően sok, izgalmas science fiction regény jelent meg a karácsony előtti időszakban, így én már betáraztam a két ünnep közötti időszakra egy jókora olvasmánylistát, amelyek közül most Dan Simmonstól az Olümposzt ajánlom, és egyben a magyarul történő újraolvasását várom is a legjobban. Az első rész, az Ílion 2 éve jelent meg, és egy olyan fantasztikus világba kalauzolt, ahol megférnek egymással a trójai háború görög és trójai hősei Akhielleusztól Hektórig, valamint az őket nanotechnológiával manipuláló, kvantumteleportáló istenek Zeusz vezetésével, a háborút Homérosz Íliászával összevető 20. századi történészprofesszor, a Jupiter közelében űrcivilizációként élő, Shakespeare-t olvasó, moravec nevű robotok, akik a Marsra utaznak, hogy felderítsenek egy jelenséget, amelyet a Mars gigászi Olümposz hegyén élő ógörög istenek okoznak. Ráadásként Odüsszeusz elkeveredik a régi Földre, ahol már csak néhány ezer poszthumán él, akik azt sem tudják, kik ők, vagy ki az emberiség. Az Ílion úgy ért véget, hogy Akhilleusz és Hektór vezetésével a görögök és a trójaiak összefognak az istenek ellen. Talán ennyiből is látszik, mennyire hatalmas fantáziával megalkotott science fiction eposz ez, ami végre teljességében elérhető magyarul is.

 

 

 

Palczer-Aschenbrenner Eti

 

Anna Gavalda: Életre kelni

(Magvető)

 

A Gavalda-szerelem lassan tíz éve tart nálam, azóta böngészem a Magvető Kiadó újdonságlistáját, hátha megjelenik Tőle valami. Imádom a kifejező, nagyon nőies, titokzatos borítóit, általában ez az, ami elsőre megragadja a figyelmemet. Aztán, már olvasás közben, a különleges atmoszféra, melyet a szerző teremt, akár egy fél mondattal is. Behúz a cselekménybe, és nem enged. Mindig izgalmasak, valóságosak a szereplői, hétköznapi emberek, mindennapi történetekkel. Ezért idén a karácsonyfa alá az Életre kelni című könyvét szeretném ajánlani. Bízom benne, hogy ugyanolyan lebilincselő lesz, mint a korábbi művei.

 

 

 

Szabó Dominik

 

Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I-II.

(Gabo)

 

Úgy érzem, az idei év első felében némileg visszafogottabb üzemben működött a Gabo Könyvkiadó SFF részlege, de aztán az őszre mintha megtáltosodtak volna. Megérkezett az új, kisregényekre koncentráló zsebkönyv-sorozatuk első két része (Alastair Reynolds és Daryl Gregory tollából), köszönthettünk egy horror-antológiát is (Ellen Datlow szerkesztésében a Sötétség), ráadásul kijött a spekulatív fikció egyik legnagyobb mesterétől, Ursula K. Le Guintől két novelláskötet is. Ez utóbbit ajánlanám mindenkinek a figyelmébe, legalábbis én nem tudok mást megnevezni, amit ennyire vártam volna idén. Le Guin fenomenális író, gyönyörű mondatai, elképesztő ötletei, finoman megmunkált novellái biztosan elkápráztatnak mindenkit, aki nem idegenkedik a science fictiontől vagy a fantasy-től – sőt, még azoknak is remek ajándék lehet ez a csodaszép két kötet, akik inkább csak szépirodalmat szoktak olvasni. Ezek után lehet, hogy könnyebben nyitnak a zsánerek felé is...

 

 

 

 

Takács Gábor

 

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

(Fumax)

 

Az idő gyermekeiben benne van minden, amiért az ember szereti a science fictiont. Kitalál egy remek idegen fajt, amit aztán tüzetesen bemutat, és ezzel gyakorlatilag el is kápráztatja az olvasót. De nem áll itt meg. Felfesti, milyen lehetőségei vannak ezeknek a lényeknek, és milyen lehetőségei van ebben a jövőben az embereknek, akik a kipusztulás szélére sodródtak. Izgalmas jelenetekben és emlékezetes párbeszédekben járja körül a civilizáció megannyi kérdését, hogy aztán egy feszült fináléban olyan választ adjon, ami mindenkinek rezonálni kezd a belsőjében. A könyv egyszerre remek összegyúrása a sci-fi klasszikusainak, ugyanakkor valami teljesen egyedi és grandiózus, amire szerintem még sokáig emlékezni fogunk.

 

 

 

 

 

Uzseka Norbert

 

Molnár Krisztina Rita: Derűs hétköznapok – Kalendárium

(Naphegy)

 

Múlt évben is Molnár Krisztina Rita egyik könyvét javasoltam a karácsonyfák alá juttatni, s a Derűs hétköznapok még inkább való erre, elvégre Kalendárium is egyben. S közben a Maléna kertje és a Kréta-rajz folytatása is, de azok ismerete nélkül is élvezhető. Minden hónap benne van, és mindegyikhez több remek ötlet, hogy mivel lehet jól tölteni az időt, hogy milyen kevésbé ismert szokások vannak. Úgy idéz fel régi dolgokat, hagyományokat, emlékeket, hogy közben a mai emberhez szól, hogy szelíden és szeretettel visszasegítse önmagához, az emberhez méltó élethez, az élhető hétköznapokhoz.

 

 

 

 

Vörös Eszter

 

Andrzej Sapkowski: Vaják 7. – A tó úrnője

(PlayON)

 

Általában hadilábon állok a sorozatokkal, főleg akkor, ha már az első kötetnél kedvenc lesz belőle. Minden egyes további kötet megjelenését izgatottan várom, és minden esetben nagy örömmel be is szerzem őket, majd felkerülnek a polcra ínségesebb időkre – hiszen az ismeretlen új dolgok minőség-ellenőrzése (talán a kíváncsiság miatt) valahogy mindig előtérbe kerül. Így esett, hogy a Vaják-sorozatnak is csupán az első kötet olvastam el évekkel ezelőtt, és azóta csak azért izgultam, hogy az összes kötet eljusson hozzánk, mert lengyelül nehezen tudnám olvasni. És idén végre megérkezett a zárókötet is, így – egyetlen olvasott rész alapján – bíztatok minden befejezetlen sorozattól rettegőt, hogy kezdje meg a rajongást. Az új évi fogadalmaknak nem vagyok híve, de terveim vannak, például hogy befejezzek sok, korábban megkezdett sorozatot, és biztosan ez lesz egyik, amire rávetem majd magam. Hogy miért érdemes olvasni a sorozatot? Mert zseniális módon forgatja a szláv mondavilág és mitológia elemeit egy fantasy üstben, mindezt szórakoztató stílusban, egy olyan főszereplővel, akit nem lehet egykönnyen elfelejteni.


ekultura.hu - 2017. december 11.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

Nincs találat kapcsolódó tartalomra!

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!