Főkép

Be kell vallanom, hogy nem igazán rajongtam a Fantasztikus világok előzményének tekinthető A sci-fi politológiájáért, szemben például az arról cikket író Dominikkel. Értékeltem a szándékot, vagyis hogy elemző szemmel nyúlt a sci-fihez, és teljesen megértettem, miért övezte olyan nagy érdeklődés Tóth Csaba politológus kötetét – elvégre a sci-fi és a politika külön-külön is sok embert érdekel. De számomra nem volt elég, hogy a kötet főleg leíró jellegű volt, úgy éreztem, nem ad sokkal többet annál, mint amit a tárgyalt filmek megtekintése vagy a könyvek elolvasása során maga a befogadó is képes megállapítani. Azóta persze rájöttem, hogy ez nincs így, sokan nem úgy ülnek be mondjuk a Star Wars újabb epizódjára, hogy azt figyeljék, milyen politikai elemei és rendszerei vannak az adott filmnek. Vagy egyszerűen csak nem is fogalmazódik meg bennük, hogy ezekre figyeljenek, amikor annyi minden más elvonja a figyelmet: hihetetlen látványvilág, váratlan fordulatok, idegenek, egymásnak feszülő jó és rossz küzdelme.

 

Megértettem, hogy nagy erénye a kötetnek, hogy rávilágít ezekre a „rejtett” elemekre, kiemeli őket, és kicsit elősegíti, hogy az emberek jobban odafigyeljenek ezekre. Ezzel a tudattal kezdtem bele a Fantasztikus világokba, ami ezúttal több szerző írását tartalmazza, és a feldolgozott, elemzett művek palettája is sokkal szélesebb. A szerzők közt akad jogász, szociológus, politikai elemző, újságíró, és persze nem egy politológus, míg a feldolgozott művek között találunk hard sci-fit, zombisorozatot, horrorfilmet, fantasyt, humoros vagy sötét történeteket, filmeket, TV-sorozatokat, novellákat és regényfolyamokat egyaránt. Már ez alapján el lehet képzelni, hogy igencsak változatos írásokat olvashatunk a kötetben, de amikor nekikezd az ember, szinte meglepődik, hogy hányféle nézőpontból lehet alapvetően ugyanazt a feladatot – egy adott mű társadalmi vonatkozásainak vizsgálata – elvégezni. Természetesen, mint minden válogatásban, úgy ebben a tanulmánykötetben sem minden írás ugyanolyan színvonalú, de szerencsére még azok is magukban hordozzák a kötet legnagyobb erényét: az ismeretterjesztést.

 

Ugyanis a Fantasztikus világokat a legjobb, ha ismeretterjesztő műként fogjuk fel. Hiszen hogyan máshogy tekintsünk mondjuk Ceglédi Zoltán írására, aminek már a címe (A közelharc evolúciója a Batman-filmekben a társadalmi elvárások tükrében) is meghökkentő? De egyrészt azon túl, hogy ismerteti az utóbbi harminc év filmjeinek cselekményét és hátterét, képes felvillantani egy érdekes szempontot is. Vagy ott van Zotter Judit, aki bár csak pár kiragadott művön keresztül vizsgálja a vámpírok, vérfarkasok és zombik helyzetét napjaink műveiben, mégis rávilágít, hogyan változik meg az emberek viszonyulása ezekhez a szörnyetegekhez. De például Lovász Dorottyától sem csak Asimov történeteiről tudhatunk meg többet, hanem a mai jogalkotás hozzáállását a robotokhoz, és egyáltalán a robotika mai állásáról.

 

A legjobban viszont azok a tanulmányok működnek, amelyek eleve azzal a céllal íródtak, hogy mélyebben beleássanak az adott művek rétegei közé, komolyabb tudományos alappal vizsgálják azokat, és gyakran összevessék a valóságból kínálkozó analógiákkal. Ilyesmire tesz kísérletet Hoffman István a Battlestar Galacticával, Tóth Csaba a Zsivány Egyessel vagy Kisteleki Károly a Trónok harcával. Ezekben olyan politikai vagy jogi kérdéseket kezdenek el vizsgálni, melyek összecsengenek valamilyen, a valóságban is ismert esettel vagy rendszerrel, a fikciós műveken keresztül pedig kissé közelebb hozzák saját világunk felépítését, működését.

 

Ilyen szempontból pedig a kötetből a kedvenceim Török Gábor és Filippov Gábor tanulmányai. Nem tudom, hogy mennyire járult hozzá ehhez, hogy két olyan világról szólnak – a Walking Dead sorozata és az Alien-filmek világa –, amelyek kifejezetten sötétek és erőszakosak, de mindkettő érdekesen, kellő alapossággal és részletességgel áll neki az adott témák vizsgálatához. Török arra keresi a választ, milyen módon maradhat fenn a társadalom (vagy legalábbis annak az alapjait jelentő hatalmi rendszer) az apokalipszis után, és hogy miért is fontos az emberiség fennmaradása szempontjából a társadalom; Filippov pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen kockázatokat rejt magában, ha meggyengül az államhatalom, és egy vagy több magáncég veszi át annak a helyét. Ezzel pedig valahol össze is cseng a két tanulmány, hiszen a társadalmi rend fontosságának hangsúlyozására ismerhetünk rá az Alien gonosz vállalati uralmának vizsgálata során is. És hát muszáj kiemelnem Zsótér Indi Dániel írását, ami meglepő módon talán az egyetlen, ami megfogalmaz az adott fikciós univerzumon túlmutató elképzelést, ezzel igencsak meglepve még engem is a tanulmány olvasása közben…

 

Több írást is kihagytam a felsorolásból, ennek pedig az az oka, hogy ezek a tanulmányok számomra egészen másképpen feleltek meg az ismeretterjesztésnek: magukat a műveket ismertetik meg az olvasókkal. Terry Pratchett és Hannu Rajaniemi regényeibe, Amerika kapitány alakjának történetébe vagy a képregények különös birodalmába nyerhet bepillantást az ember, és bár ezek a tanulmányok sokszor nem igazán felelnek meg a kötet által – véleményem szerint – megfogalmazott alapcélnak, mégis, tökéletesen élvezhetőek, ha az ember mint műismertetőkként tekint rájuk.

 

Összességében továbbra is úgy gondolom, nem az ilyen típusú kötet az, amit én keresek, ugyanakkor bátran tudom ajánlani bárkinek, akit azon túl is érdekel a fantasztikum, hogy beüljön egy mozifilmre vagy elolvasson egy könyvet. Nem váltja ki a könyv a jogi vagy szociológiai alapképzést, és hát nagyon vigyázni is kell, mert igencsak sok benne a spoiler (sajnos ez minden elemzés velejárója), ennek ellenére arra is kiváló, hogy felkeltse az ember érdeklődését egy-egy alkotás iránt. És ha mást nem, ezt mindenképpen sikerként könyvelhetik el a Fantasztikus világok szerzői.