Trónok harca – 1. évad

Eredeti cím: Game of Thrones

Színes, magyarul beszélő, amerikai filmsorozat

Hossz: kb. 600 perc

Forgatókönyvíró: David Benioff, George R. R. Martin, D. B. Weiss

Operatőr: Marco Pontecorvo, Alik Sakharov, Matthew Jensen

Producer: Mark Huffam

Rendezők: Daniel Minahan, Brian Kirk, Timothy Van Patten, Alan Taylor

 

2010 elején nyert bizonyságot a hír, hogy George R. R. Martin nagy sikerű, A Tűz és Jég dala című regénysorozatából adaptáció készül a tévéképernyőkre, méghozzá az HBO keretein belül. Utóbbi azért is fontos, mivel garancia lehet a minőségre, hiszen olyan produkciók kerültek már ki a stúdióból, mint A drót, a Maffiózók vagy akár a Treme. A második ok a bizakodásra Martin személye volt, hiszen az író aktívan közreműködött a Trónok harca munkálatai során. Idén tavasszal be is mutatták a sorozat első évadát, mely kétségtelenül nagyszerűen sikerült – s már a folytatás is biztos.

 

A Hét Királyság földjén Robert Baratheon uralkodik, azonban sok gonddal kell megküzdenie. A Vastrónt veszélyezteti a korábban száműzött és kitaszított Targaryen család, akik barbárokkal szövetkezve próbálják visszahódítani a koronát. A király csak régi barátjának és a Stark család fejének, s így Észak Kormányzójának, Eddardnak a hűségére számíthat, s kinevezi a Segítőjének, miután az előző különös körülmények között elhalálozott. Nem csak a külországból érkeznek nyugtalanító hírek, de Robertnek és Nednek az ellenük irányuló udvari intrikákkal is foglalkozniuk kell.

 

Nem szeretnék semmi fontosat elárulni a történetből, hiszen tele van meglepő elemekkel, majd’ minden rész megdöbbent valami miatt. A sorozatból hiányoznak A Gyűrűk Ura méretű és látványvilágú monumentális csaták, sokkal inkább a háttérben történő bonyodalmakkal, áskálódásokkal és árulásokkal foglalkozik, még ha akad is benne háborús pillanat. A hatalom fenntartása és megszerzése gyakran nem a seregek segítségével sikerül, hanem a politika színterén történik, ez teszi igazán kiszámíthatatlanná és fordulatossá.

 

Azonban mégsem a cselekmény a legfontosabb, hanem a karakterek jutottak igazán nagy szerephez. Lassú, nyugodt tempóban haladtak az események egészen a végéig, és ez idő alatt ki tudták dolgozni minden figura jellemét, akik ez által hamar közel kerültek hozzánk. Megismerjük érzéseiket és ezért a nagyobb pillanatoknál valósághűen tudják tálalni a komoly drámát és a szívbe markoló jeleneteket. Ebben nagy szerepük van a színészeknek is, akik minden tőlük telhetőt megtettek. Sean Bean és Peter Dinklage nevét érdemes leginkább kiemelni, akik hamar ráéreztek a szerepükre, de a rendkívüli erővel bíró Jason Momoához is emlékezetes pillanatok fűződnek. Talán csak Kit Harington és Richard Madden nem bizonyult tökéletes választásnak, némileg idegenül mozogtak a Stark család tagjainak bőrében.

 

A látványvilág kivitelezése miatt sem lehet okunk panaszra, hiszen a megfelelőek voltak a kosztümök és a gyönyörű tájak, láthatóan az HBO nem sajnálta a pénzt. A középkori-stílusú környezetben kevés „klasszikus” fantasy elem található, hiányoznak a bamba orkok és a hegyes fülű elfek is, de ebben az univerzumban a mágia sem jutott nagy szerephez. Akár Európában is harcolhatnának a Starkok, talán ez lehet az oka, hogy a légkör megteremtése kiválóan sikerült. A részenkénti majd’ egy órás játékidő ellenére kevés időt szántak a régebbi korok és a mitológia bemutatására – és azt is enyhén didaktikus módon tették, habár még így is kellően kidolgozták a hátteret.

 

Az epizódok szinte kivétel nélkül élvezetesek voltak – de csak annak, aki nem vár kardokkal és pajzsokkal rohanó és üvöltöző férfiakat. A Trónok harca akkor lesz lebilincselő és izgalmas, ha a néző tud szórakozni a szövetségek bonyolult hálójának szövésén, a kitűnően bemutatott karakterek közti zseniális párbeszédeken és a megdöbbentő momentumokon. A sorozat gyengesége is itt rejlik: túl éles kontraszt rajzolódik ki az izgalmas és minden pillanatában fotelhez szögező részek és a nyugodt tempó miatt kevesebb cselekményt tartalmazó és az érzelmek közlésére fókuszáló jelenetek között, így az évadzáró epizód is csalódás volt, még ha önmagában jól is működött.

 

Kapcsolódó írások:
George R. R. Martin: Varjak lakomája
George R. R. Martin: Trónok harca
George R. R. Martin: Királyok csatája
George R. R. Martin: Kardok vihara
George R. R. Martin: A Dance With Dragons