Főkép

Meglehetősen sok Christie-krimit olvastam eddig, de egy röpke találkozást leszámítva (A pollensai probléma) még nem volt szerencsém a sokak által egekig magasztalt Mr. Quin személyéhez. Most sikerült pótolnom a mulasztást, viszont szembesültem azzal a ténnyel, hogy zavarbaejtően nem tudom hova tenni ezt az alakot.

A közkeletű vélekedés, miszerint Mr. Harley Quin tulajdonképpen az olasz Commedia dell`arte világából adoptált figura (Arlecchino, vagy más néven Harlequin), nem győzött meg. Emlékeim szerint ugyanis Harlekin ott főként nevettető szerepben tűnik fel, szolgaként, többnyire kockás ruhában, a hivatalos (wikipedia) leírás szerint: „naiv, gyámoltalan, kevésbé eszes, északi, vidám, leleményes parasztlegény”. Ehhez képes a novellákban egészen más karaktert ismerhetünk meg, nulla vidámsággal, ellenben szerfölött sok misztikummal, titokzatossággal. Gyakorlatilag egyetlen alkalommal sem derül ki, hogy ki ő, honnan jön, hova megy, miből él, és ami a legfontosabb, honnan rendelkezik azokkal az információkkal, amelyekről rendre kiderül, hogy nélkülözhetetlenek az adott eset megoldásához.
 
Ezért aztán véleményem szerint Quin gyakorlatilag egy angyal, akinek feladata, hogy a földön igazságot szolgáltasson holtaknak és élőknek, büntessen vagy megmentsen. Ha ebből a nézőpontból vizsgálom meg a kötetben szereplő 14 írást, minden „logikussá” válik, és semmi érthetetlen nincs bennük. Ja, és Quin kapott egy nehezítést, közvetlenül nem szólhat, nyúlhat bele semmibe, legfeljebb bizalmasa révén, áttételesen befolyásolhatja az eseményeket. Így kerül a képbe az öregedő Mr. Satterthwaite, aki kellő anyagiakkal rendelkezik az általa oly kedvelt utazgatásokhoz, és a jobb társaságban való megjelenéshez. Magányos ember ő, aki ugyan minden fontos embert ismer az arisztokraták és a művészek világában, de jobbára megmarad külső szemlélőnek. Időnkénti kétségei ellenére sem tekinthetjük megkeseredett agglegénynek, mivel élvezi a maga választotta életet, melyben különleges pillanatokat jelentenek találkozásai titokzatos barátjával.
 
Ennyi felvezetés után biztosan nem jelent meglepetést senki számára, ha azt mondom, ezek a novellák semmihez sem hasonlítanak az életműben. Mindegyikben vagy bűn, ami lehet gyilkosság, rablás, vagy más efféle, de az esetek túlnyomó részében szó sincs a hagyományos értelemben vett nyomozásról. A két főszereplő (Quin és Satterthwaite) felidézik, mi is történt, majd addig nézik a tényeket, vagy azok hiányát, hogy hirtelen minden a helyére kerül – és kész. Christie mindezt oly elegánsan írta meg, hogy teljesen jogos az olvasói/kritikusi lelkesedés, ezek a novellák valóban akkora élményt jelentenek, mint mondjuk a Tíz kicsi néger, vagy az Öt kismalac.

Végszónak még annyit, hogy most új fordításban élvezhetjük ezeket a remekeket.
 
A kötetben szereplő novellák:
Mr. Quin eljön
Arc az ablakban
Fogadó a Csörgősipkás Bohóchoz
Égi jel
A krupié lelke
Férfi a tengerről
Hang a sötétben
Helené arca
A halott Harlekin
A törött szárnyú madár
Világvége
A Harlekin ösvény
A szerelmi nyomozók
A harlekin teáskészlet
 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november