Főkép

Agatha Christie a Nagy-Britanniában először 1959-ben, Magyarországon pedig 1989-ben megjelent, a „zártkörű” gyilkosságot kalandszállal kombináló regényébe saját életének két, a húszas évek vége felé történt eseményét is beleszőtte. Persze az egész életművet tekintve a módszer nem számít újdonságnak, gondoljunk csak az úgynevezett „emlékezetkiesés”-motívumot feldolgozó regényekre (A Bertram Szálló, A titokzatos ellenfél, Az ABC-gyilkosságok, A krétai bika, Harmadik lány, Szunnyadó gyilkosság).

Egy közel-keleti ország (Ramat) uralkodója, Ali Juszuf herceg az országban kibontakozó lázadás előjeleire a menekülést, mint egyetlen biztos megoldást, választja. Nem is elsősorban az életét félti (bár azt is), sokkal inkább aggódik a családi drágakövek miatt. Éppen ebből kifolyólag a közel 750 ezer dollár értékű követ tartalmazó kis szütyőt egy olyan barátjára bízza, akiben feltétel nélkül megbízik, akiről tudja, hogy nem delejezi meg, és nem téríti őt rossz útra az értékes gyűjtemény.

Ennek a barátnak, aki nem más, mint a herceg pilótája, Bob Rawlinson, nincs más dolga, mint biztonságban kijuttatni a kis erszényt és értékes tartalmát a lázadástól megtépázott országból, és biztonságba helyezni azt, mondván, egyszer még szükség lehet rá. Csakhogy a sors egy kíváncsi, kapzsiságtól lángoló lelkű nő és egy repülőgép-szerencsétlenség formájában közbeszól, a családi drágakövek pedig megjelennek a „kincsvadászok” beszerzési toplistáján. Többen, több okból is szeretnék birtokolni a hatalmas vagyont, és ezért bármire képesek. Úgy tűnik, Ali Juszuf herceg nem tévedett az emberi lelket illetően.

Ugyanekkor egy angliai leánynevelő intézetben megkezdődik a nyári félév, ami számtalan személyi változást hoz. Van néhány új lány (többek között egy keleti hercegnő), két új tanárnő, egy új titkárnő és egy új segédkertész – egyébként minden a régi, kiegyensúlyozott ritmus szerint halad. Egészen addig a pillanatig, amíg…

Először holtan találják az új tornatanárnőt, aztán elrabolják a hercegnőt, majd újabb tanárnő leli halálát. És ezzel még nincs vége a szerencsétlenségeknek. Mindenki azt szeretné tudni, mi lehet annyira értékes a tornateremben, amiért érdemes embert ölni… akár többször is. Mi, olvasók annyival vagyunk előrébb, mint a nyomozást vezető angol rendőrfelügyelő, hogy tudjuk, mit is keres a gyilkos.

Aztán a 200. oldal tájékán egy bentlakó intézeti lány, Julia Upjohn közreműködésének köszönhetően felbukkan az „ellenszenves” kis belga, Hercule Poirot, és megdolgoztatja a kis szürke sejtecskéit, vagyis a maradék nagyjából nyolcvan oldalon megoldja a rejtélyt. Persze nem olyan könnyedén, ahogy általában szokta, ugyanis ez az ügy pályafutásának talán egyik legnagyobb kihívása elé állítja.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november