Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Agatha Christie: Tragédia három felvonásban

Ismét egy fura könyv Agatha Christie terjedelmes életművéből, annak is korai szakaszából. Ez utóbbi két következménnyel bír. Egyrészt „zsengébb” a hangvétel, mint mondjuk jó húsz évvel később, amikor írói eszközeinek teljében alkotott Christie. Másrészt Poirot – merthogy ez egy Poirot történet – alakja még nem annyira kidolgozott, markáns. Ráadásul a könyv felében jelen sincs. A furaság pedig abban áll, hogy ugyan szabvány krimiről van szó, de a cselekmény tagolása inkább színdarabra emlékeztet. Ha pszichológus lennék, azt mondanám, hogy Christie színház iránti látens vonzódása fogalmazódik meg a könyvben. Ha már nem írhat színpadi művet, akkor a hazai pályának számító krimiben teszi meg mindezt, itt kelti életre a színházat.

Ezért a hármas, felvonásokra osztott tagolás. Vagy ott van mindjárt az előlapon olvasható színlap, amelyen rendező, segédrendező, jelmeztervező és világosító is szerepel. Ez utóbbi posztot cseppet sem meglepő módon Hercule Poirot tölti be, a tőle megszokott módon. Az alapötlet egyébként nem teljesen új, és számomra meglepő módon, a gyilkos kilétére is rájöttem már a második felvonás közepe felé – általában vagy szükségem van Poirot (vagy Miss Marple) segítségére, vagy csak a végkifejlet táján fejtem meg a rejtvényt. Mondjuk azt sem tartom kizártnak, hogy ez a könnyítés pusztán a feszültség fokozása miatt került a történetbe, esetleg Christie próbálkozott valami újjal.

A regény egyébként abból a szempontból is érdekes, hogy Poirot több ízben közel enged bennünket magához. Ilyen például az a rész, amikor pályakezdő korára emlékezik, és az egyetlen tévedésére. Vagy amikor a vége felé leleplezi önmagát, és elmeséli, miért is hangsúlyozza annyira idegenségét az angolok között. Egyébként ezúttal is úgy éreztem pár alkalommal, hogy nem a szereplők véleményét olvasom, hanem az írónő szól hozzám közvetlenül, ő mondja ki a határozott véleményét a világról, az emberekről és arról a változásról, ami a viktoriánus kor után végbement Angliában. A teljesség kedvéért hozzáteszem, Christie később komoly sikereket ért el a színpadon, több darabját évekig játszották.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november


Galgóczi Tamás - 2011. január 5.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!