Főkép Egy időben sokat gondolkodtam azon, hogyan építenék fel egy fantasy sorozatot. Hosszas ötletelés után arra jutottam, hogy hőseimet olyan feladattal bíznám meg, ami egyrészt sokáig tart, másrészt kellőképp változatos környezetbe vezeti őket, illetve kutatás közben nem tűnik erőltetettnek a sok fura szereplő felbukkanása.

Ezen kívül még két lehetőség merült fel elmémben. Az egyikben a főszereplő(k) nem szembesülnek világraszóló összeesküvéssel, hanem lakóhelyük szűk-tágabb környékén adódó hétköznapi eseteket igyekszenek megoldani. Ez ugyan elsőre unalmasnak tűnet, de kérdezze meg mindenki körzeti orvosát, gyógyszerészét, mennyire unalmas a munkája. Vagyis némi induló ötlettel sokáig elvan az íróember.

A másik verzióban a hős(ök) kötetről-kötetre nagyobb léptékű slamasztikába keverednek, aminek eredményeként hamarosan világmegmentő bajnok szerepben szaladgálnak fel-alá a világban.
Ez egyfelől roppant heroikus meg epikus meg minden, másfelől nem kis feladat egyre nagyobb, kihívást (legyőzhető kihívást) jelentő ellenfelet, problémát találni számukra.
 
Raymond E. Feist – véleményem szerint – sajnálatos módon a második megoldást választotta, így a sok-sok kötettel ezelőtt megismert Pug mára szinte félisteni hatalom birtokában tölti be a világ megóvásán munkálkodó szervezet vezetői posztját.

Ám olykor még ez a több generáció alatt begyűjtött tapasztalat is kevés, hiszen időről-időre olyan fenyegetéssel szembesül, amikor mindez nem elég. Szerencsére vannak társai, segítői, akikkel közösen eddig rendre diadalmaskodtak.
Most azonban úgy tűnik, minden eddiginél komolyabb kihívással szembesülnek…
 
Tudom-tudom, ezt a mondatot eddig legalább négy-öt alkalommal olvashattuk az éppen aktuális Feist regénnyel kapcsolatban – de ennek ellenére a mostani helyzetre is igaz.
 
A szereplők egy részét mondhatni gyerekkoruk óta ismerjük (pl. Pug, Thomas), mások viszont csak most lépnek színre, és bár egyikőjük sem ér fel Nakor eredeti figurájával, azért kellőképpen szórakoztatóak.
Aztán az is kimondottan kellemes, ahogyan Feist idegen kultúrákat teremt, s azonmód be is mutatja azokat.
 
Ráadásul a regény nagyon jól felépített. Kezdéskor Midkémia nyugodt víztükörhöz hasonlít, aminek simaságát nem zavarja semmi.
Majd belehullik egy apró kavics, pici fodrokat kelt, nem sokkal később újabb kő csobban, ez már kicsi hullámokat kelt, s ahogy haladunk előre a történetben, úgy nőnek egyre nagyobbra a hullámok, s mire eljutunk a kötet végére, már komoly vihar dúl a világ képzeletbeli tengerén.
 
Egyszóval minden ismétlődése (lásd az alapötletről szóló bevezetőmet) ellenére A rettegés légiója ismét egy ígéretes sorozat kezdete, ami ráadásul szokás szerint letehetetlen. Többször megesett velem, hogy villanyoltás helyett a következő fejezethez lapoztam, s ez bizony nem sűrűn fordult elő mostanság. Kíváncsian várom a folytatást.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Az előzmények (Résháború sorozat):
Mágus: A tanítvány
Mágus: A mester
Ezüsttövis
Sethanon alkonya
Vérbeli herceg
A király kalóza I-II.

Résháború legendája sorozat:
Raymond E. Feist-William Forstchen: Nagyrabecsült ellenségem
Raymond E. Feist-Joel Rosenberg: Gyilkosság LaMutban
Raymond E. Feist-Steve Stirling: Sebes Jimmy

A Kígyóháború legendája sorozat kötetei:
A sötét királynő árnyéka
A kalmárfejedelem titka
A démonkirály dühe I-II.
Törött korona

Árnyak Tanácsa sorozat:
Ezüstsólyom karma
A rókakirály
A száműzött visszatér

Sötét háború sorozat:
Az Éjsólyom röpte
Sötét birodalom
Az őrült isten dühe

Démonháború sorozat:
A rettegés légiója

A felsorolás a sorozatok cselekményének időrendi sorrendjét tükrözi.

Kapcsolódó írás:Raymond E. Feist: Mágus - a tanítvány (képregény)