FőképTöbb mint húsz könyv után úgy vélem, nem túlzás azt állítani, hogy az olvasók részéről határozottan megfogalmazódtak a Feist műveivel szemben támasztott elvárások. Az írástudást felesleges megemlíteni, hiszen tehetség nélkül egy-két regény után eltűnt volna a süllyesztőben. Inkább beszéljünk az egyén hősiességéről, ami nem csupán a személyes sikerélményt, boldogulást eredményez, hanem a világ jobbulását, esetleges megmentését is.

A kiindulópontot jelentő bonyodalomhoz, problémához nem szükségeltetnek szörnyhordák vagy démonseregek, elegendő pár feketelelkű varázsló (esetleg nem evilági hatalom), és kellő számú emberszolga, akik fegyverrel vagy más úton-módon segítik urukat. A fordulatos cselekményt általában közemberek közvetítik az olvasó felé, nagyobb hatalmú szereplő csak átmenetileg ragadja magához a szót.
Mindezekből többnyire nem csupán élvezetes fantasy kerekedik ki, hanem a világ (Midkémia) története, fejlődése is nyomon követhető, nem beszélve a jól ismert és megszeretett hősök életének alakulásáról. Na ez az, amit Feist nyújt az olvasóknak, mi pedig ezért szeretjük írásait.

Bosszú. Röviden ezzel a szóval lehet kifejezni mindazt, ami értelmet és célt jelent Ezüstsólyom Karmának, az kiirtott orosini nép utolsó tagjának. Szentül megfogadta, hogy addig nem hal meg, míg nem végzett a bűnösökkel.
Erre azonban egyedül nem képes, ezért „társult” az Árnyak Tanácsával, a világ jó beállítottságú varázslóit (Pug, Nakor és követőik) összefogó szervezettel, akik időt és pénzt nem kímélve „szuperügynököt” faragtak a fiatal barbárból.
Ez persze csak úgy volt lehetséges, hogy Karom rendelkezik a tehetség csíráival, amit évek munkájával sikerült olyan fává nevelnie, amelynek gyümölcsei egyaránt tartalmazzák az elméleti és gyakorlati ismereteket.

Ennek révén nyerte el Roldemben – még az előző kötetben – a „Világ Legjobb Kardforgatója” címet, miután minden ellenfelét legyőzte kardvívásban. És a tanultaknak köszönhetően van még mindig életben. Egyszóval itt az ideje, hogy végére járjon önként vállalt küldetésének, és megölje Kaspar Olasko herceget.

Miközben a terv megvalósulását figyeljük, mintegy mellékesen, azért felmerül pár morális kérdés is, melyekre nem olyan egyszerű a válasz. Vajon mekkora különbség van gonosz Kaspar és a jó Karom között, ha céljaik elérése érdekében mindketten ártatlanokat ölnek meg? Mi a fontosabb: a bosszú, vagy az utána következő élet?

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Az előzmények (Résháború sorozat):
Mágus: A tanítvány
Mágus: A mester
Ezüsttövis
Sethanon alkonya
Vérbeli herceg
A király kalóza I-II.

Résháború legendája sorozat:
Raymond E. Feist-William Forstchen: Nagyrabecsült ellenségem
Raymond E. Feist-Joel Rosenberg: Gyilkosság LaMutban
Raymond E. Feist-Steve Stirling: Sebes Jimmy

A Kígyóháború legendája sorozat kötetei:
A sötét királynő árnyéka
A kalmárfejedelem titka
A démonkirály dühe I-II.
Törött korona

Árnyak Tanácsa sorozat:
Ezüstsólyom karma
A rókakirály
A száműzött visszatér

Sötét háború sorozat:
Az Éjsólyom röpte
Sötét birodalom
Az őrült isten dühe

Démonháború sorozat:
A rettegés légiója
A sötétség kapuja

A felsorolás a sorozatok cselekményének időrendi sorrendjét tükrözi.

Kapcsolódó írás:Raymond E. Feist: Mágus - a tanítvány (képregény)

A Kiadó honlapja: Beholder Kiadó