Főkép William Gibson valaha egy nagyformátumú, profetikus, stílusteremtő tudományos-fantasztikus író volt. Az idő előrehaladtával és az újabb könyvekkel azonban a jelzők lekoptak róla.
A Trendvadászban elindult folyamatot az Árnyvilággal folytatva végleg kilépett az SF világából, és egyszerűen a huszonegyedik század információs társadalmának főállású kommentátorává vált.
 
Ha nagyon skatulyázni van kedvünk, a regény nagyjából a „tíz perccel a jövőbe néző” sci-fi műfajába, vagy a műfaji és szépirodalmi szövegek között áramló „slipstreambe” sorolható, de ez legfeljebb az adatbázis-kezelőknek adhat valami kis segítséget.
 
Már csak azért is, mert már az angol eredeti kiadása idején is „elavult” volt, hiszen a múltban, 2006-ban játszódott. Nincsenek benne technikai újítások, az iPodnál vagy a pszichogeográfia műalkotásainál, az ún. lokatív művészetnél bonyolultabb és hihetetlenebb technológiák.
 
A jelenleg kialakuló új irányzat a város és az emberi lélek kölcsönhatásait vizsgálja, Gibsonnál pedig különféle technobigyók segítségével az emberek a város egyes pontjain „átkapcsolnak” a való világra rávetített és érzékelhetővé tett digitális adatokra.
 
A megszokott időbeni és térbeli távolság, az észveszejtő technikai fejlettség helyett Gibson az általunk is ismert kütyükkel és a rajtunk is átfolyó információfolyammal való visszaélésre fókuszál az Árnyvilágban, ezzel megmutatva, hogy az internet segítségével hogyan mosódnak el egységes önazonosságunk körvonalai.
 
Abban is tetten érhető a könyv aktualitása, hogy tapintható benne a 2001 szeptemberében végrehajtott terrortámadások utáni fenyegetettség-érzet.
 
A könyv az adatok és érdekek összefonódásának árnyékában élő emberek életét használja fel egy, az identitástolvajok korában mindenki számára napi tapasztalatként érezhető összeesküvés érzékeltetésére.
 
Mint más cyberpunk-ihlette művekben, ebben a regényben is a multinacionális cégek (ez esetben a Trendvadászból már megismert Blue Ant cég) főnökei tartják kezükben a szálakat, de ehhez az Árnyvilágban még hozzájárul az orisákba, a yoruba isten, Olodumare szellemalakjaiba vetett afro-karibi hit valós tapasztalata is.
 
Ahogy az olvasó átmenetileg felveszi a főhős szemüvegét, ugyanúgy az orisák is átjárják a szereplőket, néhányuk mellé őrangyalként állva, minden lépésüket kísérve, minden mozdulatukat segítve.
 
Közülük a legszembetűnőbb egy Johnny Mnemonichoz hasonlatos adatfutár, Tito, aki iPodokat csempész és szállít le, de sem neki, sem megbízói számára nem maga a hardver az, ami számít.
A nagyban játszókat csak az iPodokon található rejtett adatok érdeklik, míg Titót a zene és a vele együtt járó nyugalom; ezért talizmánszerűen ragaszkodik az adathordozóhoz, ameddig le nem szállítja.
 
A hit és az információ fúziója rajzolódik ki a könyv lapjain, valamint az információ hitelességébe vetett bizalom megkérdőjeleződése.
Ennek ékes példája az az ismeretlen tartalmú konténer, ami időről-időre nemzetközi vizeken bukkan fel. Bár senki sem tudja, mi van benne, az információs vakfolt minden szereplő figyelmét e nagy dobozra irányítja.
 
A láda helyzetéről valaki hamis adatokat titkosít, hogy eltérítse versenytársait; mégis, mire az olvasó számára is kiderül, mit tartalmaz, már a szereplők hatalmán kívül áll, hogy megváltoztassák az események folyását.
 
Mindig is a kiszolgáltatottság, a behatárolhatatlan erővonalak és a szélessávú manipuláció költője volt Gibson, de az Árnyvilágban mindez a feszültség sűrűbb, zsigeribb szorongást kelt, mint 1984-ben a Neurománc.
 
Akkor még el lehetett távolítani a vad tudományos fantáziának számító kiberteret, mint a jövő egy eltúlzott rémképét, de ahogy a Föld és lakói is egyre inkább egy kiterjesztett valóság részeseivé válnak, Gibson írásai is inkább a már megindult változások jelenbeli elemzésével foglalkoznak.
Ennek folytatásaképp talán még azt is megérjük, hogy – a Gépezet után másodjára – Gibson a múltba fog kalandozni ihletért.
 
Az Árnyvilág ennek a gibsoni idővonalnak egy kisebb szelete, ezek közül azonban egy pergő cselekményű regény, ami nem is a sztori miatt, hanem a benne felvázoltak következményei miatt lesz hátborzongató.

Regényrészlet
A regényben előforduló idegen kifejezések magyarázata

A kötet itt is megvásárolható