FőképNagyon sokáig tépelődtem, hogy vajon jót, vagy inkább rosszat írjak erről a könyvről. Mindkettőt megérdemli ugyanis. Először írom azt, amiért érdemes belefogni, majd röviden azt, amiért nem érdemes befejezni.

Miért is kezdjük el? Egyrészt Gibson, tehát kötelező olvasmány. Másrészt remek történet, egy rendkívül valószerű, sőt valóságos világban. Mondjuk ki, napjainkban játszódik a történet. A főhősnő, aki trendvadász (nem, nem trendkutató, inkább trendi kutatónak mondhatjuk), egy film után nyomoz.
Persze azt, hogy ez egy film-e valójában, ő sem tudja. Tehát olyasmi után nyomoz, amiről nem nagyon lehet tudni, hogy micsoda. Ettől megfelelően érdekes lesz a történet. Ami közben felbukkan – megbízóját is beleértve – jópár „érdekes” figura, akiket mi szép magyar szóval geek-nek mondanánk.

Egyszóval golyós mindegyik. Nem alkotnak csapatot, ahogy ezt egy Gibson regényben megszokhattuk, hanem csak úgy lézengenek a regényben ide meg oda, és számunkra teljesen véletlenszerűen beleszólnak a történetbe. Tényleg Gibson mű ez a javából, a maga atmoszférájával, izgalmaival együtt.

Figyelmeztetés! A következő mondatok teljesen elvehetik a kedvét a könyv végigolvasásától!
Szándékosan emlegetek végigolvasást, mert a könyvnek csak a legeslegvége az, ami igazán kiábrándító, és tényleg csak fanatikus rajongóknak ajánlott az elolvasása.
Ismételve magamat: belekezdeni érdemes! A 282. oldalon, a „Puppenkopf” című fejezetnél valami elszakadhatott az íróban. Persze lehet, hogy csak a macska gyalogolt át a billentyűzeten.

Innentől szinte szappanoperai fordulatok következnek meglepetésszerűen és szélvész gyorsasággal. Nem csodálkoznánk, ha kiderülne, hogy a főhősnek van egy gonosz ikertestvére, de nem, az nincs. Ráadásul, amikor véget ér eme száguldás, szintén szappanoperába illő, rendkívül hosszú és a műfajnak megfelelő meghatódásra ingerelni vágyó befejezést olvashatunk.

Összegezve tehát a könyv nagyobb része szerintem nagyon jó, kisebb része viszont egyszerűen borzalmas. Az átlag még így is lehet egy jó közepes könyv. Ezért, aki megveszi, olvassa el a 282. oldalig, akkor már pénzénél van, a többit meg lapozza át és sóhajtson fel: „De jó könyv volt csak kár hogy rövid”.