FőképÉppen nemrégiben látogattam el az Impresszionizmus sodrában (Magyar Festészet 1830-1920) című kiállításra a Kogart Házba, ahol Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza, Munkácsy Mihály, Paál László, Mednyánszky László, Koszta József, Fényes Adolf, Vaszary János, Rippl-Rónai festményei mellett Ferenczy Károly (1862. február 8.-1917. március 18.) munkáiból is megtekinthető egy kisebb válogatás.

A magyar festészet mesterei sorozat hatodik része az ő életművét összegzi, ám mivel a sorozat a kiállításon megtekinthető művek festői közül többel is foglalkozott már, annak, aki nyomon követte az eddigi köteteket, különös csemegét tartogat a Kogart.

Életét tekintve Ferenczy Károly nem igazán illeszkedik a legtöbbünk által elképzelt festőművész típusba.
Elsősorban nem a svájci sapkás, vese alakú palettás, bajuszos attitűdre gondolok, hanem a bohém, kicsapongó, heves életmódot folytató, vagy már-már a végletekig befordult őstehetségek képére.

Ha nagyon le akarom sarkítani, Ferenczy unalmas alak volt, akiről nem hogy egy bulvárlap, de még egy napilap sem tudna cikkezni, ha ma élne.

Nem volt gyerekzseni, ráadásul viszonylag későn kezdett el festeni, akkor is unokanővére, később felesége, Fialka Olga hatására. Mégis „egyik leglíraibb, egyben legszemérmesebb festőnk, aki sajátosan artisztikus, esztétizáló személytelenség mögé próbálta rejteni szubjektív érzelmeit”.

Életművének nem volt korai, temperamentumos, vagy letisztult-összegző, öreg korára kiforrott szakasza. Mindezek ellenére neve szorosan összefonódik a nagybányaiakkal, az akkori magyar festészet úttörőivel.

Amit a francia festőknek Barbizon, azt a magyar művészeknek Nagybánya jelentette. Az erdélyi kis bányaváros bukolikus hangulata rengeteg festőt odavonzott alkotni, nem véletlen tehát, hogy a plein air szellemiségtől átitatott Ferenczy is többször visszatért hosszabb-rövidebb időre, sőt ő volt a Nagybányai Szabad Festőiskola alapító tagja, majd a Nagybányai Festők társaságának elnöke.

Választott témáira, csakúgy, mint életére jellemző volt egyfajta makacs kitartás, mégpedig a bibliai témák összefésülése a posztimpresszionizmussal. Azaz egy klasszikus téma modern szellemiségben, a fény és a színek problematikája felől megközelítve.
Ezek között a kísérletek között több jól megoldott remekmű, de több kudarcba fulladt próbálkozás is található.

Hogy miért olyan fontos a nagybányai művésztelep? Mert innen számíthatjuk a magyar festészetben a modernség, az újszerűség felbukkanását, a konzervativizmus levetkőzésével elindított szellemi forradalom egyik legnagyobb úttörője pedig vitathatatlanul Ferenczy Károly.

Akit felcsigázott a sorozat ezen kötete vagy korábbi, az impresszionizmussal (legalább) kísérletező mesterekről szóló darabjai, az augusztus 2-ig élőben is megtekintheti műveiket a Kogart Házban.
  
Képek jegyzéke:
Önarckép (1903)
Valér ágyban (1888)
Kallós Ede (1889)
Felesége arcképe (a művész neje) (1894)
Id. Ferenczy Károly (1889)
Leányok virágot gondoznak (1889)
Kertészek (1891)
Kavicsot hajigáló fiúk (1890)
Önarckép (1893)
Madárdal (1893)
Orpheusz (1894)
Noémi kislánykorában (1894)
Ádám (1894)
Tyúketetés (1895)
Királyok hódolása (1895)
Kék ruhás nő (1895)
Archeológia (1896)
Daphnisz és Chloé (1896)
Plakát (1897)
Nápolyi emlék (1896)
Hegyi beszéd (1897)
Háromkirályok (1898)
Ábrahám áldozata (Izsák feláldozása)
Józsefet eladják testvérei (1900)
Hazatérő favágók (1899)
Esthangulat lovakkal (1899)
Festő és modell erdőben (1901)
Cigányok (1901)
Márciusi est (1902)
Dombtetőn (1901)
Nyár (Fürdő fiúk) (1902)
Festőnő (1903)
Október (1903)
Keresztlevétel (1903)
Festő és modell (1904)
Vénusz-csendélet (1903)
Nyári est (1904)
Napos délelőtt (1905)
Lovagló gyermekek (1905)
Andrejevics Melanie (1906)
Majális (Nyári nap) (1906)
Jókai-domb (1906)
Bertalan kert (1907)
Táj híddal (Jókai-domb [Erdőrészlet]) (1906)
Kalács és kék porcelán (1911)
Kettős arckép (Béni és Noémi) (1908)
Nagybánya (1908)
Izvora fenyvessel (1909)
Papagájok (1910)
Vörös fal (1910)
Önarckép (1910)
Hármas arckép (Testvérek) (1911)
Szinyei Merse Pál (1910)
Béni arcképe (Szakállas Béni) (1912)
Vörös hátteres női akt (1912)
Artisták (1913)
Artistapár (1912)
Est (Fürdőző férfiak) (1912)
Alvó nő (1912)
Ernst Sándorné (1916)
A hídon (1912)