Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Steven Saylor: Gyilkosság a Via Appián

A köztársaság ideje lassan lejár. Bár sokan küzdenek azért, hogy fennmaradjon, a baljós előjelek egyre sokasodnak. Róma egy éve nem választott konzulokat, a városban Clodius és Milo vezetésével feltüzelt csőcselék (konzervatívok és a radikális plebejusok) sorozatos összecsapásai zajlanak a hatalom megszerzéséért. Julius Caesar Galliában harcol a gallok ellen, Pompeius Itáliában állomásozik hadseregével, de Rómába nem teheti be a lábát, amíg hadseregparancsnok. Általános a korrupció, a törvények lábbal tiprása. Időszámításunk előtt 52-ben járunk.

Ebbe a „patthelyzetbe”, mint villámfény az éjszakába hasít bele a hír: Clodius-t megölték a Via Appián. Ez a hír olaj a tűzre, a megveszekedett Clodius-hívek a Szenátus Házába viszik meggyilkolt vezérük holttestét, majd felgyújtják az épületet. Rómában általánossá válik a zűrzavar, mindennaposak a lincselések, a fosztogatások, verekedések.

„Természetesen” Gordianus-ra vár a feladat, hogy kiderítse, mi is történt a Via Appián: tényleg Milo ölte-e meg ellenfelét, mint ahogy azt Rómában beszélik, vagy valami egészen más zajlott azon az úton? Kedvenc nyomozónkat többen is megbízzák, hogy a részleteket összerakva előássa az igazságot. Persze ez megint nem egyszerű feladat…

Lassan kezdek bajban lenni, ha Saylor újabb könyvéről kell írnom. Mert mit is mondhatnék még, amit nem mondtam el az előző regényeknél? Saylor mind a történelmi tények, mind a krimi területén olyan színvonalat képvisel, amellyel kevés szerző rendelkezik. Történelmi ismeretei érhetőek, hiszen történész; rajongása Rómáért pedig még gyermekkorából származik. Gyanítom a nagy, klasszikus krimi-írók művei is megfordultak a kezei között. Az, ahogy a történelmi tényeket és a krimit briliáns módon vegyíti össze… nos, azt hiszem, ehhez Isten adta tehetsége van.

Aki műveit olvassa, és csak egy kicsit is figyel, átlagon felüli tudást szerezhet politikáról, vallásról, a mindennapi életről, a szokásokról, Rómáról, a birodalomról, a köztársaság működéséről. Hibája talán annyi lehet, hogy a krimi részt nagyon lassan és későn keveri a történet fonalába: majdnem százötven oldalon keresztül sodródunk Gordianus-al a káoszjárta Rómában, de ennek érthető okai vannak, hiszen Saylor történész lévén minél több történelmi információt akar átadni; másrészt szükségesnek érzi a szereplők belső mozgatórugóinak megértéséhez.

Saylor még az első regénynél (Római vér) megtalálta a szinte ideális összhangot, azóta csak kicsit csiszolgatja, szépítgeti - és írja a jobbnál jobb regényeket.

A szerző életrajza

Részlet a regényből


Mezei Attila - 2005. december 29.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!