Főkép

Róma, időszámításunk előtt 80. A város mintha tudomást sem venne arról, hogy a köztársaság válságban van. Sulla, a diktátor tartja kezében a hatalmat. Feladata hivatalosan az lenne, hogy megszilárdítsa Róma hatalmát. A gyakorlatban sikerül a külső ellenségekkel leszámolnia – ezzel ideig-óráig elodázza az elkerülhetetlen bukást –, de véres kézzel megsemmisíti saját belső ellenzékét is (vagyonukat természetesen elkobozza), ezzel fokozatosan maga ellen hangolja a szabad római polgárok jelentős részét.

Gordianus-t, a Nyomozót egy fiatal rabszolga (Tiro) keresi fel otthonában azzal, hogy a fiatal ügyvéd, Marcus Tullius Cicero szeretné igénybe venni szolgálatait. Cicero-nak egy nyolc hónappal korábban elkövetett apagyilkossági esetben kell a védelmet képviselnie, és szüksége van a Nyomozó tehetségére és szimatára, hogy bizonyítani tudja kliense ártatlanságát. Gordianus kötélnek áll, és Tiroval az oldalán beleveti magát az ügybe. Felkeresi a gyilkosság helyszínét, több tanúval is találkozik, de csalódottan kell tapasztalnia, hogy ugyan megtud tőlük részleteket az ügyről, de vallomást nem fognak tenni, mert valakik megfenyegették őket. Hasonlóan, szinte eredménytelen beszélgetést folytat a vádlottal – Sextus Roscius-sal –, aki rendkívül kétségbeesett, az életéről már rég lemondott ember benyomását kelti.

Ahogyan Gordianus egyre mélyebbre ás, úgy szaporodnak a támadások ellene. Először a macskájával végeznek ismeretlenek, és az állat vérével írnak halálos üzenetet a szobája felára, majd saját bőrén is megtapasztalja, hogy valaki(k) rendkívüli mértékben igyekeznek elérni, hogy Sextus Roscius-t halálra ítélje a Rostra. Hősünk azonban nem hátrál meg, és egy vadászkutya makacsságával folytatja a nyomozást, melynek szálai egyre feljebb és feljebb nyúlnak, a római arisztokrácia köreibe, egyenesen Sullá-hoz.

Saylor rendkívüli hitelességre törekszik regényében. Maga is történész, és számos eredeti forrást felhasználva alkotta művét. Előadásmódjában rendkívül érzékletesen tárja elénk a lassan magába roskadó köztársaság korának római társadalmát, a várost, a mindennapi életet, a fényt és a nyomort. Aki nincs tisztában a rómaiak közt bevett és elfogadott laza erkölcsiséggel, az megütközéssel tapasztalhatja némelyek romlottságát. A rendkívül meleg időjárást felhasználva Saylor mesterien tudja kihangsúlyozni ezt a romlottságot. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Róma a bűn városa lett volna, mindez csak pluszban fektet hangsúlyt az államszervezet válságára.

A könyv dereka-kétharmada táján olyan alapossággal megírt Sulla életrajzba botlunk, amelyen csak ámuldozni tudtam. Valahogy nem illett a képbe a rendkívüli alapossága. Aztán az Utószóból kiderül, hogy Plutarkhosz és Sallustius életrajzi munkái szolgáltak ennek alapjául. Szintén az Utószóból derül ki, hogy a regény megtörtént alapokon nyugszik, Cicero ténylegesen védett egy Sextus Roscius nevű római polgárt, akit apagyilkossággal vádoltak. Ráadásul a könyvben elhangzó védőbeszéd, ha nem is ebben a formában, de ránk maradt.

Összegzésképpen: úgy érzem, egy nagyon jónak induló sorozat kezdő kötetével állunk szemben, remélem a folytatás is minimum ilyen lesz. Saylor eddig kilenc könyvet írt, melyeknek Gordianus a főszereplője. Jelenleg éppen a tizediken dolgozik.

A szerző életrajza