Agatha Christie: Öt kismalac

Sorozat: Poirot
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2005
Fordító(k): Szíjgyártó László
Kategória: krimi / thriller
Eredeti cím: Five Little Pigs
Oldalszám: 296
Ára: 1500 Ft




Gyilkosság a múltban – nyomozás a jelenben. Agatha Christie munkássága során újra és újra visszatért ehhez a koreográfiához. Először az 1932-ben megjelent Tizenhárom rejtély című novelláskötetben bukkant fel, ahol az első tizenkét történetben a rejtvény egy régebben történt eset kiderítése, ezért ezek a rövid történetek akár bemelegítésnek is tekinthetők a további regényekhez.
Az 1943-ban megjelent Öt kismalacon kívül ilyen regények még: a Szunnyadó gyilkosság, a Nemezis, A sors kapuja és Az elefántok nem felejtenek. Ezek mindegyikében a „nyomozó” régen kihűlt nyomok, valamint a tanúk visszaemlékezései alapján deríti ki az igazságot.

Agatha Christie egész írói pályafutása alatt csodálatra méltó leleményességgel dolgozta bele műveibe (néha csak a címbe, néha viszont a cselekménybe is) kedvenc angolszász gyermekverseit, mondókáit. Az Öt kismalacon kívül ilyen például a Három vak egér, a Gyilkosság a diákszállóban, a Tiz kicsi néger, és az Egy marék rozs is.
Jelen esetben a regény szerkezeti vázát egy igen népszerű, először 1728-ban lejegyzett versike adja, aminek kis hazánkban leginkább az „Ez elment vadászni…” kezdetű mondóka felel meg.

Agatha Christie több regényében idézett részleteket valamely Shakespeare regényből. Az Öt kismalacban a Romeo és Júlia II. felvonásának 2. jelenetéből vett idézet kapott helyet, mégpedig Mészöly Dezső fordításában.
A többi visszatérő motívum között muszáj megemlíteni egy Agatha Christie által nagyon kedvelt, ám erkölcsileg megkérdőjelezhető spanyol mondást, ami így szól (legalábbis az egyik fordítás szerint): „Ami kell, vedd el, de fizesd meg az árát.”, hiszen több művében is alkalmazta.

Monsieur Hercule Poirot-t felkeresi egy figyelemre méltó hölgy, és megbízza egy tizenhat évvel korábban történt gyilkosság valódi elkövetőjének megtalálásával. Nem mindennapi esetről van szó, hiszen a hölgy a megbízó, az édesapja az áldozat, és az édesanyja az, aki állítólag a szörnyű tettet elkövette. De a halálos ágyán írt levélben mást állít. Igazi Poirot-nak való feladat.

Tizenhat év telt el a híres bűneset óta. Tizenhat éve megmérgeztek egy híres festőt. Tizenhat éve a tett elkövetésével a festő feleségét vádolták meg. Tizenhat éve a feleséget el is ítélték. Egy évvel később meghalt a börtönben. Halála előtt azonban levelet írt a lányának, amelyben azt állítja, ártatlan.

A fiatal hölgy, aki Poirot-t felkereste, az ő gyermekük. És mielőtt férjhez menne, szeretné megtudni az igazságot. Mindegy mi az, de tudni akarja. És itt jön a képbe kedvenc belga nyomozónk, aki elolvassa a rendőrségi aktákat, felkeresi a nyomozást vezető felügyelőt, a védőügyvédet, az ügyészt, a bírót, a szemtanúkat, elolvassa a korabeli újságokat, és természetesen közben kombinál. Poirot ismét zseniális: ha kell, hazudik, ha úgy látja jónak, igazat mond – teszi mindezt azért, hogy kiderüljön az igazság. A teljes igazság.

A regény alapján készült, a londoni Duchess Theatre-ben 1960. március 23-án bemutatott színdarabot (Go Back for Murder) Agatha Christie alkalmazta ugyan színpadra, ám a hozzáértők szerint sajnos nem tekinthető a legsikerültebb adaptációknak. Az egyik legjobban sikerült Poirot-regény alapján készült színdarab mindössze egyetlen hónapig ment, és azóta sem újították fel.

Kapcsolódó írások:
Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények

Életrajz

Galgóczi Móni