FőképA norvég Borknagar egyike azon újító szándékú együtteseknek, akik saját stílusukban képesek valami rendhagyót és igazán különlegeset alkotni, ám érdemeik ellenére valami oknál fogva mégsem kapnak kellő mértékű publicitást.
Persze ez valahol érthető is, hiszen ők sem túl populáris műfajban tevékenykednek: zenéjük a folk és a progresszív black metal keverékeként írható le.

Emellett az is tény, hogy az utóbbi lemezeikkel nemigen sikerült emlékezeteset alkotniuk: érdekeset, izgalmasat ugyan igen, de saját magukhoz képest ez már nem elég a dicsőséghez.

A Borknagar hosszú hallgatás után 2010-ben új lemezzel jelentkezett, ami sajnos most sem húzza ki a bandát a mocsárból, de arra gondoltam, hogy ha már arról nem is tudok ódákat zengeni, akkor is lerovom tiszteletem előttük egy másik, számomra nagyon kedves albumuk kapcsán.

A Quintessence a nevéhez méltó módon több zenei stílus legjavát egyesíti magában. Norvégokról lévén szó az alap természetesen a black metal, ami a szélvészgyors tempóban, a károgó vokalizálásban, de akár a kásás gitárhangzásban is megjelenik.

A Borknagar esetében már ez a zenei alap sem mondható hétköznapinak, de a megbonyolított hangszeres megoldásokon kívül még más meglepetésekkel is szolgál a zenekar.
Van például egy állandó billentyűs jelenlét minden dalban, ami a szokásos háttérzenélésnél jóval több, a gitárokhoz hasonlóan saját életet él és azokkal teljesen egyenértékűnek hangzik, és már a hangszíne is a tradicionálisabb progresszív együtteseket idézi.

Ez egyébként a csapat többi korongján is szinte pontosan így szól, ezért ez önmagukhoz képest nem újdonság.
Külön figyelmet érdemel azonban a frontember személye: az Arcturusban is tevékenykedő és a Dimmu Borgir egyes lemezein a tiszta énekhangért felelő Simen Hestnas, azaz ICS Vortex már az előző, The Archaic Curse című lemezen is nagyot alakított, de itt talán még többet ad hozzá a Borknagar zenéjéhez.

A „The Presence is Ominious”  című dal volt az első, amit a társulattól hallottam, és azonnal megfogott a széttorzított gitárok zajörvényének folyamatos hömpölygése, a szintetizátor különleges, egzotikus futamai, a párhuzamosan futó agresszív és dallamos vokalizálás, valamint a gyors és játékos dobolás.

Még ennél is mesteribb és szebb a „Colossus”, amiben Simen is többet és még jobbat énekel.
A dal hangulata olyan, mintha egy ősi viking legendát adnának elő metallal kísérve, ami egyszerre durva és szépséges, ahogy mondják, valami őserő lakozik benne. De ez még mindig nem a csúcs és az a szép, hogy még ezt is képesek túlszárnyalni.

Számomra a „Revolt” a lemez favoritja: ez igazi, művészi progresszív metal, intenzivitásában is változó, roppant hangulatos és emelkedett darab.
A brutális és gyönyörűséges között könnyedén és magától értetődően lavírozó dalban még ikergitáros szóló is hallható, továbbá Simen pályafutásának második legjobb produkcióját nyújtja: olyan erővel hörög és olyan érzéssel énekli különös dallamait, hogy hatására minden hallgatáskor kiráz a hideg.

De persze a korong többi dala is zseniális a maga módján. Az olyan hagyományosabb black metal jellegű dalok mellett, mint a „Ruins of Future”, az „Invincible”, vagy a „Genesis Torn”, találhatók rövid, instrumentális, hangulatos darabok is, mint az „Inner Landscape”, vagy az „Embers”.

A tömör és lényegre törő Quintessence-nek talán csak egy hibája van: túl rövid. Viszont annál tartalmasabb.
A Borknagarnak annak idején sikerült megreformálnia ezt a stílust, és ugyan ez a lemez távolról sem páratlan, viszont az utóbbi produkcióikhoz képest egyértelműen jóval több egyéniséget hordoz magában. 

Az együttes tagjai:
Oystein G. Brun – gitár
ICS Vortex – ének, basszusgitár
Asgeir Mickelson – dobok
Jens F. Ryland – gitár
Lars A. Nedland – billentyűk
 
A lemezen elhangzó számok listája: 
1. Rivalry of Phantoms
2. The Presence is Ominous
3. Ruins of the Future
4. Colossus
5. Inner Landscape
6. Invincible
7. Icon Dreams
8. Genesis Torn
9. Embers
10. Revolt
 
Diszkográfia:
Borknagar (1996) 
The Olden Domain (1997)
The Archaic Course (1998)
Quintessence (2000)
Empiricism (2001)
Epic (2004)
Origin (2006)
Universal (2010)