FőképUgyan minden élmény egyszeri és megismételhetetlen, bizonyos élmények egyszeribbek és megismételhetetlenebbek másoknál. Valamiféle epifánia-érzést sugall, amikor egy rég áhított frigy létesül eszmény és valóság között.

Efféle érzés lehetett, amikor a tavalyi Bartók+ Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon az Epica végre-valahára megfelelő keretek között, azaz valódi nagyzenekari hangszeresekkel és kórussal együtt léphetett fel.
 
Az alkalmat megörökítő albumot ezért elsősorban a klasszikus-blokk teszi egészen egyedivé, hiszen ezeket a műveket nem fogjuk soha ugyanilyen formában hallani már.

A kibővített Reményi Endre Kamarazenekar és a Miskolci Színház énekkara kiváló partnernek bizonyulnak: tökéletesen érzik a zenekart, nem nyomják el a gitárokat, és nem szorulnak háttérbe sem.
A hangszerelőnek és Regős Zsolt karmesternek tehát tökéletes összhangot és egyensúlyt sikerült kialakítania, hogy az ismert dallamok az új köntösben még inkább tündökölhessenek.
 
Ha egyetlen művet kellene kiemelnem, egyértelműen a Händel Xerxészéből való ária lenne az, melyben Simone végre akként mutathatja magát, aki: csodálatos hangú, érzelemmel teli előadónak, akinek az opera lehetne a valódi terepe, ha nem kötelezte volna el magát a szimfonikus metal műfajának.

Akit e pár perc nem győzött volna meg, nem sokkal később megerősítést kaphat; elég meghallgatnia Pergolesi Stabat Materének nyitó tételét.
 
És hogy a fiúkat is dicsérjem kicsit, Dvořák Új világ szimfóniájának adagio tétele úgy dübörög, ahogy még soha. Minden pillanata tele van energiával, dinamikus és fergeteges.
Ehhez legfeljebb a Vivaldi Négy évszakjának „Nyár” concertójából kiemelt presto fogható, melyben a kamarazenekar és a metalosok felelgető versengése hihetetlen képszerűséggel idézik fel a nyár végi zivatart.
 
Nem lehet véletlen viszont, hogy a Pókember filmzenéje is bekerült az egyszeri repertoárjába, hiszen Danny Elfman, a komponista, Mark Jansen és Yves Huts kedvence is.
Kőkemény gitárokkal és dobbal alátámasztva ugyancsak hatalmasat szól A Karib-tenger kalózainak nagyívű dallamokban gazdag filmzenéje is, de hatásában össze sem vethető a Star Wars – A Birodalom visszavág kürtöktől zengő, eleven, harcba hívó indulójával.
 
Emellett – ahogy Simone megjegyzi a koncert második felében, az Epica-blokkban –, a csapat saját dalai szintén először szólalnak meg úgy, ahogy meg kell szólalniuk: élő nagyzenekarral és kórussal.
Az ekképp kiegészült együttes így soha nem hallott, és valószínűleg sokáig utolérhetetlen magasságokba jut.

Különösen erőteljes a klasszikus zenekar hatása a „Santa Terra” lendületes témáiban és a hirtelen mennyei tisztasággal áradó átvezetésben, ahol minden korábbinál jobban érvényesül Simone kristálytiszta, éteri hangja, hogy pár ütem után ismét átadja helyét az együttes vad tombolásának.
 
Nekem, akinek nem volt szerencsém jelen lenni a fellépésen, különösen sokat ad és jelent ez a lemez, hiszen ily módon olyan élményben részesülhetek, ami, ha csak halványan is, de felidézheti a megismételhetetlen pillanatot. Ráadásul nem is csupán egyszer, hanem ahányszor csak kedvem támad hozzá.
 
Az együttes tagjai:
Simone Simmons – ének
Mark Jansen – gitár, hörgés
Ad Sluijter – gitár
Yves Huts – basszusgitár
Coen Janssen – billentyűs hangszerek, zongora
Ariën van Weesenbeek – dob
 
Közreműködik:
A kiegészített Reményi Ede Kamarazenekar
A Miskolci Nemzeti Színház énekkara
Regős Zsolt – karmester, karigazgató
 
A lemezen elhangzó számok listája:
CD I – Classical Set:
1. Palladium
2. Dies Irae (from Verdi: Requiem)
3. Ombra Mai Fu (from Handel: Xerxes)
4. Adagio (from Dvořák: Symphony No. 9 „From the New World”)
5. Spider-Man Medley (Elfman: Spider-Man)
6. Presto (from Vivaldi: The Four Seasons, Summer)
7. Montagues and Capulets (from Prokofiev: Romeo and Juliet)
8. The Imperial March (from Williams: Star Wars Episode V: The Empire Strikes Back)
9. Stabat Mater Dolorosa (from Pergolesi: Stabat Mater)
10. Unholy Trinity
11. In The Hall Of The Mountain King (from Grieg: Peer Gynt)
12. Pirates of the Caribbean Medley (Badelt: Pirates of the Caribbean: The Curse of the Black Pearl)
[Epica Set:]
13. Indigo
14. The Last Crusade
15. Sensorium
16. Quietus
17. Chasing The Dragon
18. Feint
 
CD II – Epica Set:
1. Never Enough
2. Beyond Belief
3. Cry For The Moon
4. Safeguard To Paradise
5. Blank Infinity
6. Living A Lie
7. The Phantom Agony
8. Santa Terra
9. Illusive Consensus
10. Consign To Oblivion
 
Diszkográfia:
The Phantom Agony (2003)
We Will take You With Us (2004) DVD
Consign To Oblivion (2005)
The Score (2005) OST
The Divine Conspiracy (2007)
The Classical Conspiracy (2009) koncert Design Your Universe (2009)
Requiem For The Indifferent (2012)