Főkép Bevallom őszintén, hogy amikor a 2000 januárjában alakult svéd Deathstars Termination Bliss című előző lemezét meghallottam, biztos voltam benne, hogy nem ez lesz az utolsó produkciójuk, hiszen minden megvan bennük, ami manapság kell a népnek. Legalábbis egy bizonyos stílus és korosztály képviselőinek.
 
Pedig ez az industrial és csillogó glam elemekkel kevert gothic metal, amit a fiúk művelnek minden, csak nem hiteles. Ellenben megfelelő hangerőn hallgatva egészen kellemes kikapcsolódást nyújthat azoknak, akik kedvelik a keményebb hangzást.
 
Ahogy hallgatom a srácokat, és nem látom azt az agyonsminkelt fejüket, egészen kellemesnek érzem a lejátszóból felém dübörgő zenét. Hiszen van benne erő, dinamika, lendület – nekem pedig ezek a legfontosabbak. Ha ezek megvannak, elnézőbb tudok lenni minden mással szemben.
 
Bár ha nagyon őszinte akarok lenni, nem nagyon kell elnézőnek lennem a Deathstars tagjaival szemben – leszámítva tán a külsőségeket, de arról már szóltam.
Szóval ezek a fiúk igenis tudnak valamit, mert ahhoz képest, hogy ezzel a zenekarral ez csupán a harmadik nagylemezük, meglepően kiforrott a produkció.Igaz, ha jobban belegondolunk, kilenc év alatt három lemez azért annyira nem nagy pukkanás.
 
A dob és a gitárok aránya megfelelő, a szintetizátor éppen annyira lágyítja el a dolgokat, amennyire kell, Whiplasher Bernadotte mély orgánuma és olykor kifejezetten vicsorgó éneke pedig éppen időben ránt vissza bennünket a túlságosan dallamossá váló világból, és tovább fokozza bizonyos dalok misztikusságát, helyenként horrorisztikus felhangját.
 
Természetesen ezért azoknak sem kell megijedniük, akik a torzítottabb, szaggatottabb, iparibb hangzást, vagy éppen a zúzósabb dalokat kedvelik, hiszen nekik is akad hallgatnivaló bőven.
Bár nem tudom, ők hogyan fognak viszonyulni az időnként felbukkanó női háttérvokálhoz, ami nekem kifejezetten üde színfoltot jelent.
 
Azért minden pozitívuma ellenére van egy nagyon komoly problémám is az új lemezzel: nem érzem rajta a fejlődést, a továbblépést. Olyan mintha – kis túlzással – a jól bevált témákat variálnák a fiúk. Ez talán még egy lemez erejéig bejöhet nekik, de hogy utána mi lesz, ha így folytatják…
 
Az együttes tagjai:
Andreas „Whiplasher Bernadotte” Bergh – ének
Eric „Cat Casino” Bäckman – gitár
Emil „Nightmare Industries” Nödtveidt – gitárok, szintetizátor
Jonas „Skinny Disco” Kangur – basszusgitár, ének
Ole „Bone W. Machine” Öhman – dobok
 
Közreműködők:
Ann Ekberg – ének
Johanna Beckström – ének
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Chertograd
2. Night Electric Night
3. Death Dies Hard
4. The Mark Of The Gun
5. Via The End
6. Blood Stains Blondes
7. Babylon
8. The Fuel Ignites
9. Arclight
10. Venus In Arms
11. Opium
 
Diszkográfia:
Synthetic Generation (2003)
Termination Bliss (2006)
Night Electric Night (2009)
The Greatest Hits On Earth (2011) válogatás