FőképA többségében másfél-két évezredes szövegek – az albumot nyitó „Sacrapos – At First Glance” angol bevezetője kivételével – mindvégig ősi kelta (gall) nyelven szólalnak meg, és Kernunnos mítoszát dolgozzák fel ezen az alapos előtanulmányok után elkészített koncept-albumon.
Ám elég egyszer meghallgatni az anyagot ahhoz, hogy rájöjjünk, miféle minőséget sugall az elnevezés: a régi formulát, a deathbe hajló metal és a kelta motívumok dialektikáját felváltja a színtiszta ősiség, amibe csupán imitt-amott szövődik bele a modern kemény rockzenei műfajok némely jellegzetes szála.
 
A többségében másfél-két évezredes szövegek – az albumot nyitó „Sacrapos – At First Glance” angol bevezetője kivételével, melyet a Primordial énekese, Alan Averill „Nemtheanga” ad elő – mindvégig ősi kelta (gall) nyelven – mi több, az Eluveitiére jellemző hörgős férfihang helyett többnyire Anna Murphy izgalmas, keményen is nőies hangján – szólalnak meg, és Kernunnos mítoszát dolgozzák fel ezen az alapos előtanulmányok után elkészített koncept-albumon.
 
A megszólalás javarészt szintén tipikus kelta hangszerekre épül, s még a kalapácsos cimbalomhoz és az öthúros hegedűhöz hasonló különlegességek hangja is hallható az albumon, habár a dob, a mandola és a gitárok maivá, kissé dinamikusabbá és változatosabbá teszik a zenét.
Mégis a duda, és mindenekelőtt a tekerőlant zümmögése fekteti le az alapokat, melyek felett a sípok és a hegedűk szólamai a kelta lélekhez méltón szárnyalhatnak, játszadozhatnak.
 
Kiváló példa erre a címre visszautaló „The Arcane Dominion”, melynek döntő hányada tisztán instrumentális varázslás, ráolvasás, vagy a „Within The Grove” kizárólag hangszeres merengése, mely „az ujjászületés katlanában” („The Cauldron Of Renascence”) hirtelen vad kelta-rockba csap át. A három dal egyfajta mini-trilógiában jelenít meg háromféle hangulatot, fejlődési fokozatot.
 
És hallhatunk egészen „slágeres”, énekmondós dalokat is, mint amilyen az „Omnos”, ami akár egy amerikai/ír folk-pop csapat (mondjuk a Corrs) lemezén is elférne, miközben a zenekarnak valahogy mégiscsak sikerül megtartania önálló hangját.

Vagy a kevésbé tempós, ám roppan megkapó, kifejezetten szép és elgondolkodtató akusztikus gitárszólóval teljes „Voveso In Mori”-t. A „Gobanno” ellenben ténylegesen annyira íres, hogy bármelyik zöld szigeti folkzenekar megirigyelhetné a dalt.
 
Ami engem illet, mind a szorosan vett rockzenéből való kulturális kitekintésként, mind tematikus albumként, mind a puszta zenei teljesítmény miatt nagyszerűnek érzem az áttörést hozó, ám sokkal brutálisabb Slania után az új, kifinomultabb és közvetlenebbül a lélekre ható Eluveitie-lemezt.
 
Az együttes tagjai:
Chrigel Glanzman – ének, mandola, sípok, duda, gaita, akusztikus gitár, bodhran
Meri Tadic – ének, hegedű
Merlin Sutter – dob
Siméon Koch – szólógitár
Ivo Henzi – ritmusgitár
Anna Murphy – tekerőlant, ének
Kay Brem – basszusgitár
Pade Kistler – duda, sípok
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Sacrapos – At First Glance
2. Brictom
3. A Girls Oath
4. The Arcane Dominion
5. Within The Grove
6. The Cauldron Of Renascnece
7. Nata
8. Omnos
9. Carnutian Forest
10. Dessimus Luge
11. Gobanno
12. Voveso In Mori
13. Memento
14. Ne Regv Na
15. Sacrapos – The Disparaging Last Gaze
 
Diszkográfia:
Ven (2003) EP
Spirit (2006)
Slania (2008)
Evocation I The Arcane Dominion (2009)
Everything Remains At It Never Was (2010)
Helvetios (2011)