FőképKevés biztos pont létezik az állandóan változó világban, és ez éppúgy igaz a zenére, mint az élet bármely területére. Mikor nagyritkán mégis ilyenbe ütközünk, jó érzés egy kicsit belekapaszkodni, hogy ne szédüljünk már hányásig. Vagy szédüljünk, de biztosan. Merthogy a germán speed/power/heavy metál változásban is állandó mestereitől bizony olyan fejrázást kapunk, amit egyetlen vidámpark sem pótolhat.

Helloween volt, van és remélhetőleg lesz is még jó néhány évig, évtizedig. Titok, hogy a zenekart mi tartotta életben, hiszen két alapító tagot leszámítva mindenki más lecserélődött a hosszú évek során.
Talán a két alapító tag? Mittomén. Ami biztos: szakadatlanul hozzák a színvonalat.

A banda ’84-ben képződött, mindössze két dal erejéig, amit rendelésre teljesítettek. A két dal olyannyira jól sikerült, hogy még abban az évben készítettek egy kislemezt Helloween címmel, ezt követően megint egyet… a Jericho-t. Innentől képtelenek voltak leállni, még akkor is, ha a zenekart – éveken keresztül – kisebb nagyobb szivató jellemezte. Most 2007 van, és még mindig őket hallgatja egy rakás jó ízlésű tökrajongó.

Az akkori énekes Kai Hansen (bocsánat, bocsánat, bocsánat! Helyesen: KAI HANSEN themetallordprince és god) rájött, hogy gondot okoz gitározni és énekelni egy időben és egy helyen.
Azóta minden épkézláb fémrajongó tudomására hozta, hogy a problémája megoldódott és úgy osztja a gamma sugarat, hogy nincs bunker, ami megvédene tőle.

Szóval énekest kerestek és az akkor tizennyolc éves Michael Kiske bizonyult a legalkalmasabbnak. És tényleg: a zenekar érezhetően három óriási váltáson ment keresztül és ez a három énekes nevéhez fűződik. Ezek a váltások jól sikerültek, leszámítva a Pink albumot és a Chameleon korongot, amik rendesen buktak is. Viszont Kiske alatt váltak világhírűvé a Keeper sorozat első két részével. Teljes joggal.

A nagy bukta után Kiske is lelépett, belső konfliktokra hivatkozva. Elérkezett a Helloween harmadik, és azóta is töretlen időszaka Andi Deris kiváló hangjával. Közben lecsengett néhány dobos, gitáros, míg el nem érték a kívánt hatást. Michael Weikath gitáros és Markus Grosskopf bőgős kivételével tehát sejtszinten többször cserélődött a zenekar.

A Gambling With The Devil totálisan beleillik a banda harmadik korszakának zenei világába. Erős, pörgős gitár és bassz témák… Majdnem elfelejtettem, zseniális ütőst találtak Dani Löble személyében, aki vagy rejteget még néhány végtagot a trikója alatt és a gatyájában, vagy ő is valami szuperhős. Andi Deris is hozza a formáját, ráadásul még újított is a repertoáron, mivel a tőle megszokott minőségi ének mellett keménykedik is egy keveset.

Világrengető újdonságot nem kell várni az új lemeztől, ami új, az jól sikerült, ami megszokott az meg Helloween. Ha egy étteremben marhapörköltet rendelünk, az lehet nagyon finom, ehető vagy hányadék. Megesik. Viszont amit joggal elvárunk az az, hogy marhapörkölt legyen és ne túros batyu.

A Gambling With The Devil az, amit rendeltünk. És nagyon-nagyon finom. Balhézni tehát semmi okunk, a panaszkönyv – ha lenne ilyen – a Chameleon óta még mindig üresen porosodna a zenekar polcán.

Az együttes tagjai:
Andi Deris – ének
Michael Weikath – gitár
Markus Grosskopf – basszus
Sascha Gerstner – gitár
Dani Löble – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Crack The Riddle
2. Kill It
3. The Saints
4. As Long As I Fall
5. Paint A New World
6. Final Fortune
7. The Bells Of The 7 Hells
8. Fallen To Pieces
9. I.M.E.
10. Can Do It
11. Dreambound
12. Heaven Tells No Lies 

Diszkográfia:
Helloween Mini LP (1985)
Jericho (1985)
Judas (1986)
Keeper Of The Seven Keys I. (1987)
Keeper Of The Seven Keys II. (1988)
Live In UK (1989)
Pink Bubbles Go Ape (1991)
Chameleon (1993)
Master Of The Rings (1994)
The Time Of The Oath (1996)
High Live (1996)
Better Than Raw (1998)
Metal Jukebox (1999)
The Dark Ride (2000)
Rabbit Don’t Come Easy (2003)
Keeper Of The Sevent Keys III. – The Legacy (2005)
Gambling With The Devil (2007)
Unarmed - Best of 25th Anniversary (2009)
7 Sinners (2010)
Straight Out Of Hell (2013)