FőképKis hazánk mindig is a végletek országa volt. Szinte felfoghatatlan ugyanis, hogy ugyanaz a kultúra, mely kitermelte a lakodalmas techno nevű iszonyatot, olyan világszép dolgokat is produkál, mint amilyen Balázs Elemér együttesének muzsikája - mi több, a kétféle zene valahol a mélyben még azonos tőről is fakad.
Mégis, amíg az előbbi egyfajta tömegmédiától lebutított, népieskedő primitívséget házasít össze populáris stílusokkal, addig a jazz-formáció a legtisztább források kristályvizét elegyíti a reneszánsz hibátlan egyensúlyérzékével és a barokk tökélyre vitt formalizmusával.

Valójában nem is tudom, kit vagy mit érdemes kiemelnem a tapasztalt „öregekből” és kiváló tehetségű ifjakból összeállt zenekar tagjaiból és számaiból.
A nyitó bolgár népdalban azonnal előtérbe kerülő aszimmetrikus ritmusok inkább incselkedőn ajánlják magukat Balázs Elemérnek, akihez hasonló kvalitású dobost csak elvétve hallani, valódi kihívást pedig a minden hangot, minden díszítést tökéletes ráérzéssel és zenei intelligenciával kiválasztó gitárosnak jelenthettek, habár a végeredményből ítélve szinte bizonyos, hogy alapjaiban tévedek, s Juhász Gábornak szinte életeleme a hét-nyolcad vagy a tíz-tizenhatod.

A férfi énekes, vagyis Winand Gábor nem egyszerűen énekel, hanem valóságos hangszerként használja a hangját.
Torkából ugyanazt csalja elő, ugyanazt a hangmágiát teremti meg vele, amit egykor, a Travels korszakában Pat Metheny és csapata hívott elő a midizett gitárokkal, és az ambient zongora- vagy szintetizátor-szőnyegekkel.
Pat Metheny szelleme mellékesen mindvégig élő erőként érzékelhető az albumon - kétségkívül ő, az ő zenéje az a hatás, aminek termékenyítő magvából kisarjadhatott Balázs Elemér egyetemes muzsikája.

És ezzel még nincs, nem lehet vége a malasztnak. A lemezre felkerült két svéd népdalfeldolgozás olyan húrokat rezgetett meg bennem, melyek régóta szunnyadoztak bensőmben, miután mindig is kedveltem a skandináv rock-együtteseket.

Csupán azzal nem voltam tisztában, hogy e vonzalom valamiképp a gyökereik iránti rokon érzésekből fakad. Legszívesebben végigjárnám a lemezboltokat, hogy felkutassak minden svéd folk-albumot, hogy azokról csemegézhessek, ám attól félek, egyiken sem találnék olyan nagyszerű előadást, mint amilyet ezen a lemezen hallhatok.
Az albumot záró magyar népdal-újragondoláshoz foghatóval ugyanakkor a Kolinda első próbálkozásai óta nem találkoztam.

Nem tudok betelni ezzel a lemezzel. Valahányszor felteszem, újra meg újra meg kell hallgatnom - ha nem is mindig egészben, legalább néhány kiválasztott számmal telítenem kell magamat.
Hogy miért szeretem valójában? Nem is tudom. Talán merész eklektikussága miatt, talán a simogatóan finom dallamok, talán a tizennyolcadik század kiforrott harmóniaérzékét idéző hangszerelések miatt.
És férfiasan be kell vallanom, hogy bármennyire szégyellnivaló, Czerovszky Henriett bármikor képes lenne megríkatni a hangjával, ha egy kicsit nem tartanám magam.

Elbűvölő, a végtelenbe hívó, éteri, mégis evilági album az Around The World, amit érzésem szerint nem lehet eléggé felmagasztalni, mert olyan örök értéket képvisel, amilyet csupán kevés mai produkció.

Az együttes tagjai:
Balázs Elemér - dobok, billentyűs hangszerek
Balázs József - billentyűs hangszerek
Juhász Gábor - gitár
Szandai Mátyás - nagybőgő
Dés András - ütőhangszerek
Winand Gábor - ének
Czerovszky Henriett - ének

Közreműködik:
Dresch Mihály - fuvola
David Yengibarjan - tangóharmonika

Az albumon elhangzó számok listája:
1. Bulgarian folk song
2. Desire
3. Spirit
4. In my sky at twilight
5. Around the world
6. Jonathan Livingstone - dedicated to Gábor Gadó and to all my friends
7. Expectation
8. Soldier song (Swedish folk song)
9. Jag tör jag far (Swedish folk song)
10.Szeretőm e táncba (Hungarian folk song)

Diszkográfia:Around The World (2002)
Our Worlds Beyond (2003)
Refracting Sounds (2004)
Magyar népdalok (2005)
Best & Live 2001-2006 Concert In Budapest (2007)
Early Music (2007)