FőképAmi a regényeket illeti, a Cartaphilus végére ért a Charles Bukowski-sorozatnak: a tavaly kiadott Hollywood a szerző utolsó előtti, hosszabb lélegzetű írása, a nemrégiben megjelent A kezdővel (Ham on Rye) pedig bezárul a kör - a rengeteg novella és vers persze bőven elegendő anyagot biztosít az életmű további gondozásához.

Akinek volt szerencséje a korábbi kötetekhez, az valószínűleg jól tudja, hogy a Los Angeles-i székhelyű író könyveit nem kimondottan a változatosság jellemzi, érdeklődési köre könnyen behatárolható három kategóriára: a nőzésre, a piálásra és az írásra. A Hollywood mégis kilóg a sorból.

Bukowski őszintén és teljes meggyőződéssel utálja a filmeket, a regény ennek ellenére távolról sem a médium kritikája.
Inkább szabályos krónika: a szerző felkérést kap, hogy írjon egy forgatókönyvet, és miután ő elvégzi a dolgát, kezdetét is veszi a forgatás; a szóban forgó regény pedig ennek a hosszú folyamatnak a története.

Az 1987-ben bemutatott Törzsvendég (Barfly) Bukowskira jellemző módon önéletrajzi ihletésű (vagyis szintén a fentebb említett tevékenységeket járja körül), és szerencsére a Hollywoodban a film sztorija helyett a film elkészültének a sztoriját kapjuk meg.
A szerző ezt a számára idegen közeget a tőle megszokott rezignáltsággal szemléli, és bár néha úgy tűnik, mintha túlozna, a jó néhány film által bemutatott hollywoodi mechanizmust ismerve valószínűleg a regény nagyobbik fele teljesen hitelesnek számít.

A rengeteg létező szakmabelit (rendezőket, operatőröket, színészeket, kritikusokat stb.) álnéven felvonultató könyv tehát a film készítésével kapcsolatos végtelen huzavonát mutatja be, a harmincnégyszer lefújt forgatástól kezdve a felvételkor előálló röhejes helyzetekig.

A téma ismerős lehet (nem egy film parodizálta már ki ezt a néha lehetetlenül komplikált folyamatot), de Bukowski szűrőjén keresztül persze ez is egészen sajátos módon kerül elénk (hasonlóan a postai munkához vagy bármi máshoz, amiről korábban írt).
A szerző nyers, száraz humora, cinikus szemléletmódja és végtelenül személyes stílusa ezúttal is olyan regényt eredményez, amit más nem írhatott volna meg.

Ráadásul az alterego Chinaski itt már önmagához képest megállapodott figura, stabil párkapcsolattal és anyagi háttérrel, így végre elmarad a nőkkel folytatott kalandok leírása, és bár az alkohol továbbra is legalább olyan nélkülözhetetlen a szerző számára, mint a levegő, szerencsére nem kapunk újabb részletes beszámolókat az embert próbáló italozásokról.

A Hollywood tehát egyszerre hamisítatlan Bukowski-regény és egy, az író által csak rövid időre megismert környezet nagyon sajátos bemutatása. A szerzővel való ismerkedésre is tökéletesen alkalmas, de talán szerencsésebb a korábbi regények elolvasása után belevágni.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Ponyva
Posta
Hollywood