FőképFrank Miller huszonéves korában vált az amerikai képregényipar egyik legnagyobb alakjává. A korai elismerés és pályájának ez idáig majdnem töretlen sikere ugyan nem példa nélküli, tekintve a képregény hatalmas piacát és kultúráját a tengerentúlon, nevét mégis azokéval együtt szokás emlegetni, akik „megreformálták a képregények világát”.

Lehetett a ’80-as és ’90-es évek levegőjében valami, ami csaknem egyszerre fertőzte meg a comic-biznisz alkotóinak egész sorát szerte a világon: a napjainkban is oly divatosnak számító Alan Moore, Neil Gaiman és egyéb nagynevű szerzők mellett Miller is akkoriban látott neki új köntösbe bújtatni az addigra erőtlenné és idomtalanná vált szuperhős-alakokat.

Számos Daredevil-történet után, melyek újra népszerűvé tették a karaktert, a denevérember köpenyébe is beleszabott, legelőször a The Dark Knight Returnsben, amely mindmáig a második helyen szerepel a legjobb Batman-történetek listáján.

Azonban Miller a fősodorbeli képregények figuráitól elrugaszkodva is igyekezett újító törekvéseit alkalmazni.

Független alkotókarrierjének kétségtelenül legizgalmasabb része a Sin City (Bűnváros) sorozat, melyet 1991-ben íróként és rajzolóként indított útjára. Az akkortájt érvényben levő öncenzúrarendszer, a Comics Code ellen irányuló támadásként lehetett értelmezni, hogy Miller egy teljes képregényt épített a bűn emblémája köré, merthogy rengeteg dolog mellett nemcsak az erőszak ilyen mértékű ábrázolása volt gyakorlatilag tilos, hanem még címszavakban való megjelenítése is.

A hat hosszú és megannyi rövid történetből álló képregényfolyam nyitó darabja A nehéz búcsú, amely a 2005-ös filmadaptáció egyik alapköve lett - és nem véletlenül. Habár a Sin City-mitológia ’91-től 2000-ig egyre csak bővült, és az összes történetet elolvasva elég pontos kép alakul ki bennünk a bűn városáról, a későbbi részeknek néha csak a mítoszteremtő hatása érvényesül a sztori erősségével szemben.

A nehéz búcsú ebből a szempontból egyedülálló darab: Miller itt még a látvány, a történet és a megfogalmazásmód tökéletes egységét tárja elénk - ez az egyensúly később felborulni látszik, bár nem végzetes módon.

A sztori főszereplője Marv, egy torz arcú, saját szabályai szerint élő gyilkológép, aki csúfsága miatt egyetlen nőhöz sem kerülhet közel - ám amikor egyszer végre mégis, az éjszaka közepén arra ébred, hogy míg ő aludt, a lányt megölték.
Elszánt bosszúhadjáratba kezd, miközben mindenki őt próbálja eltenni láb alól, és szép lassan rájön, miféle játék részesévé is vált.

A brutális erőszakot Miller erőteljes, a film noir-ból kölcsönzött rajzstílusa csillapítja valamelyest, és ugyanez teremt lenyűgöző vizuális hatást is, ami tulajdonképpen a sötét és világos felületek mindenféle átmenetek nélküli egymásnak ütköztetéséből adódik.

A történetet látványossága mellett Miller azon képessége teszi teljessé, ahogy felépít egy világot: a bűn, az erőszak és a züllés világát - ez a világ ugyanis működik, a képregény nem véletlenül az események színhelyéül szolgáló városról kapta főcímét.

Sin City él, mozog: a mocskos sikátorokban korrupt zsaruk és bűnözők kószálnak, az Óvárosban felfegyverzett prostituáltak uralják az utcákat, a hatalmi rendszer csúcsán levők mocskos ügyletekkel szerzik a pénzüket, a hősök pedig nem hősök, mindegyikük csupán egy a sok lecsúszott, elveszett alak közül.

A nehéz búcsú remek képregény, amelyben még megvan az a frissesség, és érezhető az a kísérletező szándék, ami a sorozat későbbi darabjaiból szép lassan kikopik - ám mindez nem jelenti azt, hogy azoknak ne lennének meg a maguk erényei.

Akárhogy is, erre a képregényre, akárcsak Frank Miller munkáira általában, semmiképp sem áll a „hülye képsorok gyerekeknek”-vélekedés - ez már a nyolcvanas években indult „felnőtt” képregény vonulatba sorolható. És bár a Sin City-univerzum egészében véve is nagyszerű, mégis, megismerését ezzel a darabbal ajánlom kezdeni.

Eddig a szerző alábbi műveiről írtunk:
Sin City
Sin City - A nehéz búcsú
Sin City - A sárga rohadék

Kapcsolódó írás:Sin City - A bűn városa (DVD)