FőképÉppen itt volt már az ideje annak, hogy Warrel Dane, a Nevermore frontembere megjelentesse első szólólemezét.
Azt gondolhatnánk, messzire távolodhat zenekarának világától, mivel az valamelyest korlátozza Warrel kreativitásának kihasználását adott stílusa miatt.

Meghallgatva azonban ezt a CD-t nyilvánvalóvá válik, hogy azért olyan messze nem esik az alma a fájától.
Az ugyan tény, hogy Warrel szabadabban kihasználja énekesi adottságait és néha még egészen új oldalát is megmutatja nekünk, de mégsem tud kibújni a bőréből és mássá válni, mint amilyennek megismertük.

Vagyis senki ne számítson arra, hogy pl. valami countrys, belazulós cuccal lesz dolga, a zene bizony itt is kőkemény metal.
No nem az a fajta, amit Nevermore-ék művelnek, vagyis annál jóval egyszerűbb és direktebb, kevésbé komplex power metalnak mondható.
De itt ugye nem is ez a lényeg, hiszen egyértelmű, hogy a hangsúly a lemez névadóján van, vagyis minden más épp csak egy alapot ad az egészhez.

Warrel Dane napjaink egyik legkifejezőbb előadója: széles hangterjedelemmel és különleges orgánummal rendelkezik, amellyel képes az általa megfogalmazott intellektuális mondanivalót úgy átadni a hallgatóság felé, hogy az tökéletesen átérezze azt.

Ezt már bizonyította a Sanctuary és a Nevermore hangzóanyagain is, de talán sosem volt eddig olyan sokszínű és meggyőző, mint ezen a korongon, ahol még bátrabban játszik a hangjával.
Emellett pedig a szövegei nagy része is sokkal személyesebb, ami nyilván sokat ad hozzá az őszinte és érzelemmel teli kifejezéshez.

Hangulatában az egész kissé elborult, sötét, de vannak a Nevermore-hoz hasonló dühösebb, nyersebb dalok is (pl. a „Messenger” Jeff Loomis gitárjátékával, a zakatolós „The Day the Rats Went to War”), vagy épp szívszaggatóan fájdalmas, balladisztikus jellegű nóták („Brother”, „Your Chosen Misery”), tehát igen változatos az anyag.

Rengeteg olyan melódia és téma kerül itt elő, ami csak Dane-re jellemző, különleges énekdallamait, refrénjeit könnyű megjegyezni.
A saját szerzemények mellett helyet kapott két feldolgozás is, ezek közül nekem a Sisters of Mercy átirat („Lucretia My Reflection”) jelenti az egész lemez csúcspontját, de kiemelkedő a „When we Prey”, az „August”, vagy a drámai „Your Chosen Misery” is. És természetesen akad sok-sok hidegrázósan félelmetes, vagy eltalált pillanat is.

Talán nem ér fel ez a lemez egy akkora csodával, mint egy minden ízében tökéletes, műgonddal felépített Nevermore kiadvány, de nem is okoz csalódást azoknak, akik szeretik Warrel Dane hangját, vagy a sokatmondó, intelligens metal zenét.
Ennek ellenére van egy olyan érzésem, hogy ez még nem minden: Warrel ennél többre is képes. Talán a következő szólólemezén még bátrabb lesz!
 

 

Előadó:
Warrel Dane - ének

Közreműködők:
Peter Wichers - gitárok és basszusgitár, keverés
Dirk Verbeuren - dobok
Matt Wicklund – gitárok

Jeff Loomis - gitár
James Murphy - gitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. When We Pray
2. Messenger
3. Obey
4. Lucretia My Reflection
5. Let You Down
6. August
7. Your Chosen Misery
8. The Day The Rats Went To War
9. Brother
10. Patterns
11. This Old Man
12. Equilibrium

Kapcsolódó írások.Nevermore koncert, Petőfi Csarnok, 2005. október 3.
Nevermore: Enemies of Reality
Nevermore: The Year of the Voyager