FőképUgyan e jeles kiadvány még 2003-ban került a boltok polcaira, bemutatása több szempontból is aktuális lehet. Egyrészt, mert a Nevermore egyike a modern metal meghatározó zenekarainak, s minden lemezük abszolút kortalan; másrészt pedig, mert nemsokára újra kiadják a korongot, mivel az eredeti keverés némi kívánnivalót hagy(ott) maga után…

Ami viszont a hangzás gyengeségei ellenére is nyilvánvaló: Warrel Dane és Seattle-i csapata ötödik nagylemezén sem tudott hibázni. Az első dolog, amit az ember tapasztal a lemezzel való ismerkedés során, az az, hogy Warrelék eddigi legkeményebb korongjukat rakták le az asztalra: az albumot nyitó hármas (Enemies Of Reality, Ambivalent, Never Purify) gitártémái már-már death metalba hajló intenzitással zúznak.

Az első nyugisabb részt a Tomorrow Turned Into Yesterday hozza, kiábrándult és mégis csodaszép akusztikus témáival. Persze ez a dal is bedurvul kicsit, de az előző trióhoz képest mindenképp a szolidabb tempójú számok közül való.
Az I, Voyager aztán megint csak hordoz magában jelentős mértékű keménységet és szépséget egyaránt, s apró érdekesség, hogy az 1996-os, The Politics Of Ecstasy című album Passenger dala után ez már a második számuk, melyben az „utazóról” esik szó.

A tartalom persze teljesen más: míg a Passenger egy borús hangulatú sorstragédia, addig a Voyager egyfajta „külső szemlélőt” mutat be, aki világok felett/között járja útját. A Voyager után a némileg rövidebb, de nem kevésbé elgondolkodtató Create The Infinite következik, majd a Who Decides? akusztikus/durva ellenpontozásra épülő, alapvető kérdéseket boncolgató perceit élvezhetjük.

Az album vége felé közeledve kapjuk meg a Noumenon című, végtelenül elborult, földöntúli kavargást, aminek mantraként visszatérő sorában – „Nincs erősebb drog a valóságnál.” – én még a lassan három éve tragikus körülmények között elhunyt, szintén Seattle-i Layne Staley síron túl is kísértő, egyedi hangjának nyomait is fel tudom fedezni. (Lehet persze, hogy ez az én belemagyarázásom, de tényleg mindig így érzem, és abszolút kiráz tőle a hideg…)

A lemez záró darabja a Seed Awakening címet kapta, és az előző tételben foglalt gondolatokat fejti tovább – hasonló nagyszerűséggel. Az album központi témája ezúttal a Valóság maga, vagyis ami elméletileg annak tűnik.
Warrel írásai mindig magukon hordoznak ugyan egyfajta végtelen kiábrándultságot, de nem lehet nem észrevenni, hogy mindez mennyi bölcsességet takar. Talán pont annak a tudatosulása a legmegrázóbb élmény, mikor az ember rájön, hogy szövegeiben található sok szürrealitás maga a realitás.

Mindehhez pedig olyan ellentmondást nem tűrő, magával sodró, őserővel zúgó zenefolyam társul, amely valóban lebilincselő élmény, a sok századik meghallgatáskor is. Akár Jim Sheppard basszusáról, akár Jeff Loomis őrületes gitárszólóiról és riffjeiről, vagy Van Williams technikás és elementáris erejű dobolásáról essen is szó, minden esetben elmondható, hogy ezek az emberek abszolút mesterei hangszereiknek. Mint ahogy Warrel is mestere a hangjának – ezerféle hangulatot és érzést képes megjeleníteni, átélhetővé tenni.

Nem feltétlenül a legkönnyebb hallgatnivaló a Nevermore, ez tény, de úgy érzem, nem is lehetne ilyen tartalmat és mondanivalót ennél „lágyabban” megfogalmazni. Amikor pedig az embert elragadja ez a tömény energia és ez a (néha konkrétan az az érzésem, hogy) évezredes bölcsesség, akkor egyre-másra fedezheti fel csodáit, értékeit és valódi természetét. Mert végső soron egyféle lenyomata ez a mai világnak, amelyről pedig szintén sokat és sokfélét lehet mondani, de hogy könnyű és egyszerű lenne, azt semmiképp.

Az együttes tagjai:
Warrel Dane – ének
Jeff Loomis – gitár
Jim Sheppard – basszusgitár
Van Williams – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Enemies Of Reality
2. Ambivalent
3. Never Purify
4. Tomorrow Turned Into Yesterday
5. I, Voyager
6. Create The Infinite
7. Who Decides?
8. Noumenon
9. Seed Awakening

Diszkográfia:
Nevermore (1995)
In Memory (1996) EP
The Politics of Ecstasy (1996)
Dreaming Neon Black (1999)
Dead Heart in a Dead World (2000)
Enemies of Reality (2003)
This Godless Endeavor (2005)
The Year of the Voyager (2008) koncert DVD+CD

Kapcsolódó írások:Nevermore koncert, Petőfi Csarnok, 2005. október 3.
Warrel Dane: Praises to the War Machine
Jeff Loomis: Zero Order Phase