FőképValamikor 1773 táján egy különös hajó, a furcsa felépítményű Queen Maeve fut be a Város Kikötőjébe, fedélzetén a kortalannak kinéző Névnélküli Bárddal és a szemtelenül fiatal Orinnal.
Messzi tájról, a mesés Kínából érkeztek a Városba, hogy a hajójuk gyomrában lévő csempészett teán túladjanak, mert úgy az új, mint az óvilág szomjazta a teát, mint a csecsemő az anyatejet.

De persze hőseink a legkevésbé sem holmi piti csempészek. A Bárd, aki már időtlen idők óta úton van, afféle „teavándor”, Orin pedig… Nos, Orint a szerelem hozta a Városba: rég elvesztett, de soha nem feledett kedvesét jött felkutatni.

Nagyjából ez a szerelmi szál az alapja Gaál Viktor regényének, amelynek műfaji meghatározása nem egyszerű feladat.
Egyrészről szerelmi történet, ráadásul a keserédes fajtából; ám a háttérből folyamatosan elő-előjövő történelmi szál, a bostoni teadélután története a történelmi regények felé billentik a mérleg egyensúlyát.

De van egy harmadik, nagyon fontos aspektusa is a könyvnek, ez pedig a meseszerűsége. Ez leginkább a Város Teaházában munkát vállaló Orin történeteiben, „meséiben” ölt testet, amelyekkel az összegyűlt népeket szórakoztatja.

A szerző pedig ebből a három stílusból gyúrja össze igazi gyöngyszemmé a történéseket úgy, hogy az valóban megállja a helyét a szépirodalom palettáján.

Talán nincs is mit meglepődni ezen, hiszen Gaál Viktor már előző munkáiban is bizonyította, hogy képes több műfajt keverve kimagaslót alkotni.
Az Arche / Egy boszorkány szerelme igaz, hogy alapvetően a fantasy felé hajlik, azonban az igazi romantikus, mindent elsöprő szerelem már fellelhető benne; a Varázserdőből pedig a szerző mesélő hajlama és szépirodalmi vénája világlik ki.

Természetesen óhatatlan, hogy Orin nagyon is furcsa szerzetnek hat világlátottsága és világszemlélete miatt a Városban.
Maya (Orin szerelme) és Somerset (a Teaház tulajdonosa) az a két ember, akik az összekötőkapocs szerepét töltik be a fiatalember és a Város népe között.

Szükség is van erre, hiszen Orin annyira színesebb egyéniség a többieknél, hogy az súlyos konfliktushelyzetekhez vezethetne némely esetben.
A konfliktusok így Orin belső vívódásaiban öltenek alakot, aki néha képtelen belátni, hogy miért is viselkednek úgy az emberek, ahogy; miért nem képesek túllépni a saját maguk emelte korlátokon, amikor valahol belül folyamatosan arra vágynak, hogy ledöntsék azokat és mindössze oly csekély energia kellene csak hozzá…

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk: testVérek
Arche / Egy boszorkány szerelme
Varázserdő
A tea színe