Főkép

A mai napon is kegyeibe fogadta Fortuna a fesztivált. Igaz, csak félig-meddig. Esőnek nyomát se láttuk, ellenben szélből több mint eleget kaptunk. A néha szinte viharosnak mondható légáram határozottan a kellemetlenül hideg kategóriába tartozott.

Lelkiismeretes „jó munkásember” lévén kezdésre már Érden voltam, hogy le ne maradjak semmiről.
Jól is tettem, hogy hamar odaértem, a Kisszínpad kezdő zenekarát, a Handle With Caret ugyanis bűn lett volna kihagyni. Oké, hogy férfiember vagyok, a bandát meg négy hölgy alkotja, így a látványvilággal nem volt probléma, a zenéjük mégis önmagáért beszélt.

Sajnálhatja is az, aki nem volt ott, a rockzenei feldolgozásokkal operáló együttes az első pillanattól kezdve belopta magát a közönség szívébe.
Még egy szerencsétlen baleset – a basszerosnak becsúszott egy húrszakadás – sem okozott fennakadást, hamar előkerült egy másik hangszer, és így folytatódhatott a buli. A repertoárjukból leginkább egy Muse nóta fogott meg; érdekes volt más hangszereléssel és énekhanggal hallani a dolgot.

A Kisszínpadnak is otthont adó, szélálló sörsátorból legnagyobb fájdalmamra ki kellett kászálódnom, hogy a Nagyszínpadot nyitó Sub Bass Monster előadását végigélvezhessem.
Szabi természetesen egy teljes zenekarral érkezett, így mindenkinek külön érdekesség lehetett élőben hallani azokat a számokat, amiket a rapper saját maga odahaza, egyedül vett fel.

A zene meg tuti bejött mindenkinek, mert a „Gyulafirátót”-ot együtt énekelték végig Sub Bass-el, aki ismét ékes tanúbizonyságát tette annak, mennyire közvetlen tud lenni a közönséggel; egy-két szám erejéig lejött a színpadról és kimászott a közénk a küzdőtérre, hogy a nagyérdemű közvetlen társaságában énekelhessen.

A hallgatóság így megfelelően előmelegítve várhatta a Heaven Street Seven koncertjét.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy legalább akkora sikernek örvendhet a HS7 külföldön, mint idehaza, hiszen sorra nyertek el több rangosabbnál rangosabb díjat. A senkivel sem összekeverhető zenéjük és a néhol mókásnak tűnő szövegviláguk hallatán talán ez nem is csoda.

Természetesen felcsendült az elmaradhatatlan és mindmáig sláger „Hol van az a krézi srác?”, és nagy örömömre az én kis kedvencem, a „Mozdulj!” is felkerült a mai repertoárra.

Nem meglepő, hogy a Suhanos Kisszínpadon történő fellépését így már egy meglehetősen felpörgetett tömeg várta. A sörsátor határozottan kezdett kicsinek bizonyulni a hip-hopot és a népzenét vegyítő zenekar közönsége számára.

Fankadeli és Szabó Balázs komplett zenekarrá kiegészítve kápráztatta el a nagyérdeműt, az elsőre talán furcsának ható stíluskombinációval.
Szeretnék megnyugtatni mindenkit, nagyjából egy perc alatt rá lehet hangolódni erre a muzsikára, ráadásul olyannyira, hogy legszívesebben órákon át hallgatná az ember.


A Suhanos után ismét a Nagyszínpadé volt a főszerep, ugyanis a Hoolingans következett. Tekintettel az egyre hidegebb időjárásra Csipáék belehúztak rendesen és nagyobbrészt pörgősebb számokkal operáltak.

Persze nem hiányozhattak az elmaradhatatlan slágerek („Paradicsom”, „Királylány”), így az egyre cudarabb időjárás ellenére is igazi örömzenévé vált koncertjük. A közönség pedig végig kitartott és együtt énekelt a bandával.
Még én is, és az időközben megérkező P kolléga is torkunk szakadtából toltunk végig egy-két örökbecsűt, hogy aztán arcunkkal boldog és önelégült mosollyal térjünk haza.

Kapcsolódó írások:Koncert: Üzemjelentés – Érd, Első Fesztivál, első nap, 2008. június 12.
Koncert: Üzemjelentés – Érd, Első Fesztivál, második nap, 2008. június 13.
Koncert: Összefoglaló az érdi második Első Fesztivál történéseiről – Érd, 2009. június 20-21.

A fesztivál ho
nlapja: www.elsofesztival.hu