FőképMagyarországon valahogy sosem volt igazi divatja az Extreme-nek. Örökre megmarad bennem a csapat első budapesti fellépése azon a fesztiválon, melynek húzóneve a kanadai Bryan Adams volt.
Barátommal a stadion (ma Puskás, akkoriban még Nép-) hátsó zugaiban nézelődtünk a kezdés előtt, és amikor már látszott, hogy pár percen belül belecsapnak a húrokba, előreinvitáltam őt a színpadhoz.
Ő erre csak azt felelte, hogy mikor már az Extreme is igazán nagy név lesz, akkor hajlandó lesz az első sorokból végignézni velem a koncertjüket.

Márpedig az Extreme-et látni kell. Látni, még akkor is, ha színpadi show-juk (amit a klipek meglehetősen hűen leképeznek) a nagy elődök, példaképek és kortársak - az Aerosmith, a Red Hot Chili Peppers, David Lee Roth, sőt, néhol a Beatles -, és általában a tupírozott frizurákról, kifestett szemekről és hosszúlábú barátnőkről beazonosítható sleaze rock ismerős gesztusait, mozdulatait idézik.
Mert amit Nuno Bettencourt és Gary Cherone művel(t) a koncerteken, az a rock és metál alfája és ómegája (volt).

A klipek pedig: a zenei videók kiforrott, már-már művészi korszakának tipikus alkotásai. A képi információ nem merül ki a bősz hajrázásban és a tekeréstől füstölgő gitárnyakakban. Még akkor sem, ha a pár perces minimozikban egyértelműen a zenészeké, a zenélésé a főszerep, Nuno Bettencourt szólóinak kézközelképei pedig a gitárral behatóbban ismerkedőknek soha el nem készült oktató videókkal felérő revelációk.

Mi több, a dinamikus, sűrű váltásaiban a nagyfilmekben érvényre juttatott trendekre rímelő „Get The Funk Out” a kliptörténelemben éppoly fontosnak tekinthető, akár maga a szám, mely a funk és a metál, a latinos (portugál) melodikusság és a kopogós-ropogós amerikai modern rock and roll (lásd Van Halen és társai) frigyének valaha született legszebb gyermeke.

S van még a korai Beatles filmeket idéző abszurd vidámkodás („Tragic Comic”), és zenekarra olyannyira jellemző társadalmi mondanivalóval teli, egészen avantgárd montázs („Hip Today”).

A Classic Extreme a banda teljes (eddigi) karrierjének klipekben megörökített pillanatait kínálja alig negyvenöt percbe sűrítve. Rajongóknak megunhatatlan, a zenekarral ismerkedőknek mintegy tananyag (nekik érdemes a „More Than Words”-zel kezdeni), az Extreme-éhségtől szenvedőknek időleges gyógyír, míg meg nem jelenik az új, 2008-ra beígért korong.

Az együttes tagjai:
Gary Cherone - ének
Nuno Bettencourt - gitár, ének
Pat Badger - basszusgitár
Paul Geary - dob
Michael Mangini - dob (5)

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Decadence Dance
2. Kid Ego
3. Get The Funk Out
4. Tragic Comic
5. Hip Today
6. Stop The World
7. More Than Words
8. Hole Hearted
9. Song For Love
10. Rest In Peace

Diszkográfia:
Extreme (1989)
Pornograffitti (1990)
III Sides To Every Story (1992)
Waiting For The Punchline (1995)
The Best Of Extreme - An Accidental Collication Of Atoms (1998) válogatás
Extreme - The Collection (2002)
Classic Extreme (2005) DVD
Videograffiti (2006) DVD
Saudades de Rock (2008)

Kapcsolódó írás:
Interjú: Nuno Bettencourt (Extreme) - 2008. október