FőképÚgy vélem ismét egy jelentős pillanathoz értünk, hiszen eddig az ókorral foglalkozó magyar nyelvű könyvek közül egyedül Kákosy László műve volt annyira átfogó, hogy ne csupán a laikus érdeklődő, hanem a felsőoktatásban szakosodó diák vagy szakember is haszonnal forgassa.

Nos, napvilágot látott az Egyiptommal foglalkozó tankönyv párja, amely az ókori Róma történetét taglalja, az általam vártnál jóval átfogóbban és részletesebben. Nem csupán dátumok és csaták szerepelnek benne, hanem mindaz a tudás, amivel az utóbbi évtizedekben bővültek ismereteink.

Az évszámokkal kapcsolatban – főként a korai időszakokra vonatkoztatva – amúgy is sok a bizonytalanság. Például az etruszk királyok, majd a köztársaság születése kronológiailag még meglehetősen hiányos, a korabeli évkönyvek állításai többnyire nincsenek összhangban a valósággal.
Az etruszk befolyás megszűnése, illetve az ezzel járó gazdasági-kulturális váltás sem ment végbe pár hónap alatt (a meglévő régészeti leletek szerint ez inkább évtizedekig tartott).

De még erről az aluldokumentált időszakról is vannak adataink a vallásról, kereskedelemről, háborúkról, no meg az annyit emlegetett XII. táblás törvényekről.
Ez utóbbiak rövid felsorolása megtalálható a kötetben, s meglepően szervezett társadalom képét rajzolják elénk, hiszen a születéstől kezdve (Spártához hasonlóan a feltűnően torz gyermeket megölték) a temetésig (tiltották a gazdagságot fitogtató szertartást és temetést) a mindennapi élet majd minden eseményéről szólnak a törvények.

Aztán jönnek szépen sorban egymás után a császárok, s velük együtt a mind nagyobb birodalom gazdasága, jogrendje, katonai felépítése, közigazgatása, kül- és belpolitikai eseményei. Szakítva a korábban megszokott időrenddel, az Ókor végét nem az utolsó nyugati császár bukása jelenti (i. sz. 476.), hanem Iustinianus halála (565).

A terjedelmes kötet valamivel kevesebb, mint kilencszáz oldalán tényleg minden szerepel, ami fontos a Római Birodalom megértéséhez.
Szakítva a korábbi évtizedek osztályharcra kihegyezett szemléletével, alaposabb, és ennek megfelelően összetettebb magyarázatot kapunk a gazdasági változásokra, melyek rendszerint társadalmi átrendeződést is jelentettek.

Természetesen Pannonia provincia történelme is tárgyalásra kerül, a korábbiak után cseppet sem meglepő alapossággal. No meg az elmaradhatatlan császárlista, kiegészítve az iráni uralkodók névsorával.
Úgy vélem, a következő évek (évtizedek) alapműve jelent meg végre.

Kapcsolódó írások:Adrian Goldsworthy: A római hadsereg története
Héródianos: A Római Birodalom története Marcus Aurelius halálától
Hartwin Brandt: Az ókor alkonya
Az etruszkok és a rómaiak