FőképÚgy tartják, kortársak nem ítélhetik meg kellő bizonyossággal egy mű, vagy alkotó értékét. Ellenpéldaként megemlíthetném Wolfgang Amadeus Mozartot, akinek zsenijét nem csupán a szakértők, vagyis a zeneszerzőtársak, hanem a közönség is felismerte, még ha anyagilag nem is honorálta kellőképpen.
Ugyanakkor Johann Sebastian Bachnál sokkal többre becsülték Georg Philipp Telemannt, akinek remekül megírt darabjai valahogy „eladhatóbbra” sikerültek a zeneszerzők zeneszerzőjének műveinél.

Sam Brown esetében ugyancsak az eladhatóság kérdése okozza a gondokat. Második albuma után kiadója kereskedelmileg nem eléggé kifizetődőnek kiáltotta ki az énekesnő szerzeményeit, és ezért megszakadt a kapcsolatuk.
Jóllehet a harmadik lemez, a 43 minutes végül kelendőnek, és hosszú távon is kedveltnek bizonyult a rajongók körében, a negyedik megnyilatkozás, a Box ismét csak független kiadónál jelent, jelenhetett meg.

A címadó „Box” közepesen lassú kezdése valóban nem a jól eladható (kommersz) lemezek hangütésére hajaz. Itt nyoma sincs a rögtön a dolgok közepébe csapó, tempós slágernek, azonnal megsejthetjük, hogy ezúttal egészen másféle utazásra hívnak, s nem a könnyed szórakozás ígéretével kecsegtetnek minket.

Az „Ebb And Flow” baljós, mély regiszterű zongoratémáját még vészterhesebbé teszik az afrikaias, szétütött ritmusú dobok, amihez hasonlót talán a Faith No More meditatívabb számaiban hallhattunk annak idején.

Ennek mintegy ellenpólusa a két első Sam Brown-album visszhangjaként felfogható „Whisper”. A háromnegyedes, középtempójú, lágy zongora-gitár alap és a kifejezetten szép énekdallam összehasonlíthatatlanul oldottabb, felszabadultabb a lemez többi számánál.

Az „I Forgive You” bluesa legfeljebb az első slágerhez, a „Stop!”-hoz hasonlítható, mind színvonalában, mind hatásában. Ebben a számban mutatkozik meg igazán a Hammond-orgonával párosított zongora és ének roppant ereje.
Ráadásul ez a dal azonnal befogadható, és szinte elementáris hatást gyakorol az efféle zenéket kedvelőkre. Igazi gyöngyszem, örökérvényű dal.

A „They’re The Ones”-ban megint csak egy régebbi lemez, az April Moon jellegzetességeit fedezhetjük fel. A nem teljesen logikusan egymásra épülő harmóniák, a zaklatott atmoszféra éppúgy mondható kísérletezőnek, mint ahogy rémálomszerűnek, míg a „Liberty In Reality” egyfajta alternatív rockzene, Sam Brown saját hangjához igazítva.

Az „Embrace The Darkness” sötét, költői (ám nem csilingelő rímektől poétikus) szövegét meditatív, transzcendentális zongora-ének téma támasztja alá. Az „I Forgive You” mellett ez a dal az album egyik legjobban sikerült, legkönnyebben felfogható száma.
Nem hinném, hogy létezik olyan Sam Brown-rajongó, akit ne érintene meg, s nem tartaná egyik állandó kedvencének.

A „T.O.E.S.” alcíme szerint „A kötelező Föld-dal”, mely a természetben rejlő sötétség/tápláló fény, káosz és pusztítás/védelmező anyaöl paradoxonokat énekli meg. Ezen az albumon, úgy érzem, többé-kevésbé e dal témája, szövege fogalmazza meg Sam Brown átfogó filozófiáját és konkrét ars poeticáját egyaránt.

Az „Intuition” ismételten elsőre megkapó, kellemes, középtempójú, jellegzetesen Sam Brown-os nóta a maga makacs, de dallamos zongora alapú témájával. Éles ellentéte a rákövetkező két dalnak, az albumon kifejezetten ritkaságszámba menő gyors számoknak.

Az „As The Crow Flies” lényegében gitártalanított-rezetlenített funk and roll dallam, míg a „What’s The Use?”-ban már megjelenik a szaggatott gitár is, ugyanakkor lendületes tempója ellenére inkább funk-bluesba hajlik rock helyett.

A „Bert And Flo”-ban az „Ebb And Flow” zongoratémája hangzik fel ismét, mintegy részleges, nem teljesen szimmetrikus keretbe foglalva a lemezt. A reprízből azonban hiányzik a vészterhes instrumentális háttér, és a zongora akkordokat csupán az ének és a vokál színezi, labilisan lezáró nyugvópontra helyezve az albumot.

Bizony nem könnyű lemez a Box. Sokszori, elmélyült hallgatás után azonban olyan zenei, bölcseleti mélységek tárulkoznak fel előttünk, amilyenek csak a legnagyobb művek sajátjai. Érdemes tehát türelemmel, többször is próbálkozni ezzel a rendkívüli albummal – garantáltan gyarapodunk vele.

Előadó:
Sam Brown – ének, zongora, vokál

Közreműködők:
Richard Newman – dob
Aaaron McRobbie – basszusgitár, vokál
Claire Nicholson – Hammond orgona, szemplerezett vokál, analóg szintetizátorok
Pete Brown – gitár, vokál

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Box
2. Ebb And Flow
3. Whisper
4. I Forgive You
5. They’re The Ones
6. Liberty In Reality
7. Embrace The Darkness
8. T.O.E.S.
9. Intuition
10. As The Crow Flies
11. What’s The Use?
12. Bert And Flo

Diszkográfia:Stop! (1988)
April Moon (1990)
43 Minutes (1992)
Box (1997)
Reboot (2000)
Ukulele and Voice (2005) – EP
The Very Best Of Sam Brown (2006) – válogatás