FőképMagyar szerzőről lévén szó, nem igazán érdemes angolszász nyelvterületen kutatni korábbi munkái után – a nagy külföldi kiadók ugyanis még nem figyeltek fel munkásságára. Az ok, amiért saját neve helyett másikat használ, Rejtő Jenőig vezethető vissza. De a könyvkiadás furcsaságai helyett fordítsuk figyelmünket a regényre.

Egy valószínűsíthetően alternatív univerzumban vagyunk, ahol a fejlett fajok már elkezdték benépesíteni a világűr lakható bolygóit, menet közben ismerkedve egymással (hol békés, hol pedig harcias keretek között).
Nincs kizárólagos humanoid uralom, ugyanis számos faj létezik, melyeknek a szén alapú életformák csupán egy töredékét képviselik.

Ebben a világmindenségben él Siljagen, az ifjú tyroni hím, aki utolsó akadémiai vizsgái előtt áll. Ha ezeken sikerrel túljut, végre elnyeri az áhított tanelaan címet, ami nagyjából megfelel az űrhajóskapitányi rangnak, bár azért kicsivel több annál.
Azután pedig következik az Avatás ünnepe, amikor majd mámoros örömöket ígérő éjszakával ünneplik meg a kiválasztott leányzóval felnőtté válásukat. Később pedig az Élet vár rá, a végtelen űr, a repülés és a száguldás vérpezsdítő élménye.

Ha tudná mi vár rá odakinn, biztosan elgondolkodna a jövőjén. Az annyira áhított függetlenségnek ugyanis ára van, hiszen a mindennapi betevőért meg kell dolgozni, s a körülmények nem mindig ideálisak.
Ellentétben a többi állampolgár központilag szavatolt ellátásával – aminek a szabadság feladása az ára.

Szabadság. A fogalom igazi értékét az ifjú Siljaben akkor fogja majd igazán felfogni, amikor rabszolgaként a Hinamori Birodalom viszonyait lesz alkalma megismerni. De mindez később következik be, most még az utolsó vizsgára készül.

Nem kell megijedni, nem egyfajta Mátrixra emlékeztető történetet kapunk kézbe, hanem egy igazándiból semmire sem hasonlító sci-fit. Aminek most nem ismerjük meg a végét, csupán Siljagen kezdőlépéseit kísérjük figyelemmel.
Ez a két kötet csupán addig viszi az eseményeket, ahol már sejthetjük egy sokkal fontosabb és átfogóbb valaminek a jelenlétét, s amit egyelőre homály borít.

A történet követhető, az egyelőre még titok övezte szálak nem lógnak ki belőle. A leírások élvezetesek, egyedül a fajok ábrázolása lehetett volna részletezőbb.
Bár teljesen biztos vagyok benne, hogy sem Hugó, sem Nebula díjat nem fog nyerni a regény, azért megérdemli a figyelmet.

A számos idegen kifejezés (az utolsó oldalakon található szószedet ellenére), kezdetben kissé megakasztja az olvasást, de ez később, amikorra megtanuljuk a jelentésüket, már nem annyira zavaró.
A mai sci-fi ínséges időkben jóleső érzés a kétkötetes regényt olvasni, pláne, hogy a befejezése további folytatást ígér.

Kapcsolódó oldal:Elshaan.hu

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Elshaan I-II.
Elshaan III.
Elshaan IV.