FőképA The Mars Volta – azoknak mondom, akiknek nem cseng ismerősen a név –, egy amerikai progresszív rock banda, melyet a Mexikóban nevelkedett Cedric Bixler-Zavala és a Puerto Rico-i származású Omar Rodriguez-Lopez alapított 2001-ben.
A zenekar azóta igen nagy hírnévre tett szert, és szeptemberben már a harmadik stúdióalbumát készül piacra dobni.

Zenéjük igen komplex, így nem feltétlenül könnyen fogyasztható. Lemezeiken gyakran ostromolnak minket közel húsz perces nótákkal, szövevényes és hosszúra nyúló opuszokkal, és ehhez sokaknak nincs elég türelmük.
Tehát rajongótáboruk csak olyanokból áll, akik igazán bele vannak habarodva a progresszív rockzenébe.

Ráadásul a The Mars Volta még a maga stílusában is igazán egyedi zenét játszik. A mérnöki pontossággal megszerkesztett muzsikában a rockot helyenként latin zenei elemekkel elegyítik, amitől az egész még különösebbé és még pikánsabbá válik.
Mint ahogy a King Crimson Larks` Tongues In Aspic című albuma a valaha született egyik legjobb, egyben legelszálltabb prog-rock lemez is feltételezi a stílus iránti rajongást, úgy az Amputechture-rel sincs ez másként.

Aki már régóta rajongója a csapatnak, garantáltan nem fog csalódni ebben a harmadik stúdióalbumban sem.
Habár ezen a lemezen a hangzás hömpölygőbb és elmélyülősebb, azért nem maradnak el azok az elmebeteg zúzások és őrlős-pattogós gitártémák sem, amik miatt még annak idején, a De-Loused In The Comatoriumon megszerettük a csapatot.
Tehát az Amputechture sokkal több odafigyelést igényel.

A dalszövegek, és így az egész lemez is a vallás témájával foglalkozik, ez már a számok címeiből kideríthető. A szövegek értelmezésébe nem mennék bele.

Egyébiránt a nyolctagú grupp ezen az albumon az RHCP gitárosával, John Frusciante-val is bővül. Az első nagylemezen a basszusgitáros Flea is segédkezett a bandának, mivel akkor a The Mars Voltának még nem volt állandó basszerosa. Ez is mutatja, hogy a két zenekar nagy barátságban van egymással. 2006-ban együtt is turnéznak.

A „Vicarious Atonement” szűk hét és fél percével még nem is számít hosszúnak. Csillagközi, misztikus gitármenetekkel veszi kezdetét a dal, amit a háttérben halkan követ az orgona. Érdemes megjegyezni, hogy a lemezen három darab gitáros is tevékenykedik. Ezután Cedric Bixler-Zavala beszáll lágy énekhangjával.
Enyhe Pink Floydos beütéseket érzünk, már-már agyunkra megy ez a sok pszichedelikus effekt, amikor…

Hirtelen áttoccsanunk a tizenhét perces vehemens „Tetragrammaton”-ba. Egy ideig ez a nóta is céltalanul hömpölyög, majd hirtelen belecsapunk a zúzós, igazi The Mars Voltás témába. Aztán megint hömpölygünk egy kicsit, majd ismét jön az arcletépő őrület.

Öt perc után aztán egy hirtelen tempó- és dallamváltással mintha egy másik nótába lépnénk át. Hosszú, helyenként kicsit ismerős gitárszólókat hallhatunk a hirtelen felcsattanó témák között. Egy két perces, egygitáros „kiállás” után a banda újból szétmorzsol minket iszonyatos horderejével.
Tehát egy igen bonyolult és összetett nótával van dolgunk, tulajdonképp az egész egy hosszú fonat, amiben négy-öt különböző dalt fontak egymásba.

A négy perces „Vermicide” emellett csak egy apró szösszenet. Szomorkás melódiái nem kaszálnak el tőből, ehelyett kikapcsolnak és szabadjára engedik a gondolataidat, amiket eddig az agyad pórázon tartott.
Így egy pillanatig te is súlytalannak érzed magad, mert csak a féken tartott gondolatok nem hagyják, hogy az ember szabadon röpüljön a csillagok felé. Tehát valami ilyesmit lehet érezni, ha az ember igazán elmélyül ebben a dalban

A tizenegy perces „Meccamputechture” ismét hozza a zenekarra jellemző kemény prog-rock hangzást.
Háromgitáros tömör zúzás, igényes gitárszólók, szétszabdalt ritmusok, Cedric Bixler-Zavala zseniális éneke, aki ismeri, az tudja, hogy milyen különleges hangja van: egyszerre kellemes és enyhén irritáló, tehát olyan, amilyenre rögtön felkapja a fejét az ember.
A fúvós hangszereken játszó Adrian Terrazas-Gonzales még produkál egy káoszos-agybajos szaxofonszólót a szám vége felé, és a billentyűs Isaiah Ikey Owens is villant egyet az orgonával.

Az „Asilos Magdalena”-ban rövid gomolygás után Omar Rodriguez-Lopez bele is csap latinos akusztikus gitármeneteibe, amire Cedric spanyol nyelven énekel különösen szépen. Tehát csak a banda két alapító tagja muzsikál, végig nagyon együtt vannak, és ebből az összetartásból egy nagyon szép dal kerekedik.
A végén aztán beszállnak a torzított agybajok, hogy a pszichedelikus hangzás azért meglegyen, de a dobos a hat és fél percen keresztül végig tétlenül marad.

A közel tíz perc időtartamú „Viscera Eyes” a legjobb nóta a lemezen, és egyben a The Mars Volta egész zenei karrierjének egyik legjobban sikerült terméke.
Kőkemény gitárriff, kevert spanyol és angol szöveg, kifogástalan szólók, szép kiállások, a King Crimson legszebb időszakát idéző fúvósok, tehát együtt a csapat. Az egész precíz és ízléses, minden teljesen rendben van benne, egyszerűen fantasztikus. Erre nincs más szó.

A „Day Of The Baphomets” Juan Alderete de la Pena basszusgitár-agymenésével kezdődik, majd egy zavarodott szaxofonszólóval folytatódik az iszonyatos pörgés. A kompozíció ismét a hetvenes idők progresszív muzsikáit idéz, amit a banda a saját stílusjegyeivel édesít meg.
Ez az a csapat, amit a rajongók annak idején igazán megszerettek.

Az „El Ciervo Vulnerado” az első nótához hasonlóan igen misztikus, újból érezhetjük az enyhe Pink Floydos beütéseket. Effektek zöme, elfolyatott akkordok, kissé keleties, pszichedelikus hangzás. Úgy ér véget, ahogy elkezdődött.

A The Mars Volta ezzel az albummal újabb magasságokba emelkedett. Elképzelhető, hogy akad majd, aki nem tud vele emelkedni, mivel elég nagy lépest tett a Frances The Mute-hoz képest, de azért a fanatikusoknak menni fog.
Egyre kiforrottabb a zene, egyre jobbak a témák és a dalok szerkezetei, a muzsikusok egyre profibban és tudatosabban csinálják azt, amit csinálnak. Azt kell mondanom: határ a csillagos ég.

Egy San Diego-i rádióinterjúban Omar Rodriguez-Lopez elárulta, hogy már félig kész vannak a negyedik stúdióalbumukkal, és ha minden jól megy, 2007 januárjára teljesen el is készül. Szeretettel várjuk!

Az együttes tagjai:
Omar Rodriguez-Lopez - gitár, szintetizátor
Cedric Bixler-Zavala - ének
Isaiah Ikey Owens - billentyűs hangszerek
Juan Alderete de la Pena - basszusgitár
Marcel Rodriguez-Lopez - ütőhangszerek, szintetizátor
Adrian Terrazas-Gonzales - fúvós hangszerek
Pablo Hinojos-Gonzalez - gitár, hangmanipuláció
Blake Fleming - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Vicarious Atonement
2. Tetragrammaton
3. Vermicide
4. Meccamputechture
5. Asilos Magdalena
6. Viscera Eyes
7. Day Of The Baphomets
8. El Ciervo Vulnerado

Diszkográfia:
De-Loused in the Comatorium (2003)
Frances the Mute (2005)
Amputhecture (2006)
The Bedlam in Goliath (2008)