FőképAzt hiszem Lőrincz L. László neve, valamint sajátos stílusú regényei elég jól ismertek kis hazánkban. Ezt a tényt kihasználva íródott ez a rövid paródia, melynek már a borítója is arra utal, hogy itt semmit sem szabad komolyan venni.

Elvégre a szélkakas meglehetősen furán mutat a szabályszerűen nyolckarú istenszobron, miként a kézben tartott modern használati tárgyak sem illenek hozzá. Az ölében álldogáló, alkoholkedvelő magándetektív pedig sok mindent megtestesít, csak a profizmust leszámítva.

A kettejük előtt heverő szupertitkos fegyverakármi nem csupán a modern tudomány csúcsát jelenti (ebben atombiztos vagyok, hiszen a duda gumirészén jól látható az egyezményes atomjel), hanem a praktikum alkalmazását is, elvégre a fogkefe, mely szemlátomást a szerkezet elválaszthatatlan része, bármikor jól jöhet.
De lapozzunk tovább, s nézzük, mit rejt a sejtelmes nyitókép.

A történet – összhangban a címével – valahol a misztikus keleten játszódik, s egy filmes forgatócsoporttal, valamint a szomszédos lámakolostor lakóival, majd később a két csoport közös kalandjaival ismerkedhetünk meg.
Mindkét társulat bővében van a különc karaktereknek, akik aztán lehetetlen kalandokat élnek és halnak meg, ahogy előbbre jutunk a történetben.

A bőségesen előforduló nyelvi humor és a képtelen helyzetek igencsak sajátos hangulatot kölcsönöznek a regénynek. Tekintettel a sűrűn előforduló szexuális felhangokra, nem adnám gyerekek kezébe, ám az érettebb olvasóközönség minden bizonnyal értékelni tudja ezeket a buja szálakat.
Krimiparódiáról lévén szó, akad néhány meglehetősen különös haláleset is, nem beszélve a szövevényes nemzetközi vonatkozásokról.

Összegzésként leginkább a „csupasz pisztoly” humorához tudnám hasonlítani. Aki azon betegre nevette magát, jó eséllyel ezen is kellemesen szórakozik majd. Mások kellő nyitottsággal közeledjenek a történethez, aztán majd meglátják…

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Síva utolsó ránca
Miaú-miaú