FőképLysaer a Fény Hercege – Arithon féltestvére, akik a Ködszellem átkának köszönhetően halálos ellenfelekké váltak – minden erőfeszítése ellenére sem tudja legyőzni az Árnyékmester oldalán küzdő barbárokat. Ezért úgy határoz, felgyújtja a Caith-erdőt, egyik utolsó menedéküket.
Mivel ez a cselekedet felborítaná a világ egyensúlyát, illetve súlyosan megsérteni az ősi egyezményt, a Hetek szövetsége varázslói közbe avatkoznak és az erdő felgyújtására kirendelt hadseregre az erdő álmát bocsátják.

Mindeközben Lirenda, a Koriathian-rend bukott első varázslónője nekilát, hogy felállítsa azt a csapdát amelybe – az előzetes jövő-fürkészések által jövendölve – az Árnyékmester nem tud elkerülni. Egy ártatlan gyermeket használ fel céljaik eléréséhez. Aljas trükkel ráveszik, hogy adósesküt tegyen a rendnek, így Lirendanak lehetőség nyílik, hogy alakformáló varázslatot bocsásson rá. Mire a gyermek felnő, arca hű mása lesz Arithon hercegének. A Koriathian-rend azt reméli, hogy a gyereket majd elfogják, és ártatlanul halálra ítélik. Erre a hírre pedig az Árnyékherceg kénytelen lesz hazatérni a tengerről, és kiszabadítani az ártatlan ifjút.

Wurts ismét kitett magáért. Több regényre való „lőport” pufogtatott el az Összeesküvés megírása során, mégis összességében elégedetlen vagyok ezzel a résszel, vagyis inkább a regényfolyammal kezdenek alapvető problémáim lenni; az eddigi türelmem lassan elfogy és most már egyre inkább szeretném, ha lezárulna ez az „eposz”.

Az első rész – A Ködszellem átka – óta borzalmasan sok idő telt el a történet helyszínéül szolgáló kontinensen és ha a fő csapásirányát tekintjük a regénynek, egy tapodtat sem jutottunk előrébb. Minden folytatás valószínűleg remek epizód lenne, ha különálló regényről lenne szó, Wurts azonban borzalmasan, és egyre inkább azon a véleményen vagyok, hogy feleslegesen, hosszúra nyújtja a sztorit.
Unalmasnak mégse lehet nevezni. Bár az alapséma ugyanaz – valamelyik ellenfele megpróbálja elkapni az Árnyékmestert, de csúfos kudarcot vall; a Hetek szövetsége, meg még mindig képtelen megtalálni a Ködszellem átkának ellenszerét, amely véget vethetne a két herceg közti ellentétnek – a tálalásmód az, amely eladhatóvá teszi a közönség számára a regényeket. Wurts mindig megfelelően izgalmas és fordulatos részmegoldásokkal dolgozik, amelyek képesek magával ragadni az olvasót, ezzel „rákényszerítve” hogy tovább haladjon ezen a „soha véget nem érő” történeten.

Javaslom megfelelő türelemmel – és azzal a tudattal, hogy egyszer csak megtudjuk mi lesz a vége ennek a borzasztóan hosszú történetnek – vágjunk bele az olvasásba.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
A ködszellem átka I-II.
Merior hajói I-II.
A vastmarki ütközet I-II.
A száműzött herceg I.
A száműzött herceg II.
Összeesküvés I-II.

Életrajz:
Janny Wurts életrajz