FőképA sors fintorának és saját tudatlanságomnak köszönhetően sikerült az első kötet helyett a másodikkal kezdenem a sorozattal való ismerkedést. Ennek következtében fogalmam sincs az előzményekről, a menet közben előforduló utalásoknál csak pislogtam és kénytelen voltam önerőből kikövetkeztetni a történéseket.
Ezért mindenkinek azt tudom javasolni, hogy ha Freund terjedelmes ifjúsági fantasy regényeit választják, mindenképpen az elején kezdjék (sajnos sem a hátsó borító, sem a címnegyedív nem tartalmazza a korábban megjelent címeket, vagy a sorrendet).

Jelen kötetben főhősünk, Laura egyszerre próbálja meg felkutatni és kiszabadítani a korábban eltűnt édesapját (feltéve, ha még életben van), megmenteni a Földet (és annak társbolygóját, az Aventerrát), helytállni az iskolában (ahol pár tanár kimondottan utálja őt), elviselni okostojás öccsét, és élvezni az életet.
Laura ugyanis titokban az Őrzők nevű szervezet tagja, akik a Sötétség Fejedelmével szemben védelmezik a mindenséget. A gonoszdi szerencsére a távoli Aventerrán él, de földi ügynökei révén nem mond le végső céljáról: mindkét világ meghódításáról, és a Semmi elterjesztéséről. Na ezt kell megállítania Laurának. Mit mondjak – egy könyv kevés minderre.

Nem lehet elhallgatni azt a hasonlóságot, ami Freund könyve és Ende „Végtelen történet”-e között fennáll. Ezt nem csupán a hasonló tipográfia (más színű a szöveg, amikor az Aventerrán vagyunk, és más, amikor a Földön) erősíti, hanem a Semmi is ugyaninnen ismerős.
Harry Potter, mint inspiráló elem szintén nyilvánvaló (erre utalás is történik a hátsó borítón), sőt, meglátásom szerint a szerző épít is annak ismeretére. Az olvasó így már elfogadja azt a lehetőséget, mely szerint az igyekvő felnőttek helyett a különleges képességekkel rendelkező gyerekre várt a világ megmentése.
A HP történet sikere nélkül nem valószínű, hogy a tizenévesek tömegesen kézbe vennék a majd ötszáz oldalas könyvet, ami már súlyánál fogva is elég ijesztő lehet „A Pál utcai fiúk”-hoz szokott diákoknak.

Szóval a szerző fogta a HP alaptörténetet, végiggondolta, majd fogta magát, és megírta a saját verzióját. Amely így ugyan nem dicsekedhet az eredetiség emblémájával, viszont ezt leszámítva szégyenkezésre sincs oka. (Nekem különösen az időutazásos részek tetszettek.)
A történet itt még korántsem ér véget, várható a folytatás – addig talán sikerül az első kötet is elolvasnom.

Eddgi a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Laura sorozat
Laura és Aventerra titkai
Laura és a Hét Hold Pecsétje
Laura és az Ezüstszfinx rejtvénye
Laura és a sárkánykirályok átka